Szabadfalvi József: Írások Herman Ottóról és a Herman Ottó Múzeumról (Borsodi Kismonográfiák 25. Miskolc, 1987)

6. Most jövök a Múzeum kertből, megírom merthisz meglátott úgy is, bocsásson meg hogy újjra felizgattam nyugalmából - Én lássa oly nyugtalan vagyok, és oly zavart hogy ha ez soká így tart megőrülök. Tudtam hogy a kertben van, és kimentem hogy tán látom az ablakból, láttam is. Kértem azt a leányt hogy hozza el, haván önnél levelem, azt mondta reggel lessz, érte küldök. Szörnyű bággyadt vagyok, a lábamba nincs egy csepp erő, nem tudok sem enni, sem aludni, úgy mint eddig, és mégis csak önért aggódom, a kisasszony azt mondta hogy panaszolkodott neki, óh hogy fájt nekem mikor mondta! nem tudom hogy lesz könnyebb, tán ha nem érzem közel hozzám nem fog ennyire fájni hogy nem láthatom, óh az az anyag! az az ocsmány anyag! oh hogy az erőssebb! — és mégis azt mondják hogy a szellem halhatatlan, az nem lehet, hisz akkor itt sem engedne hatalmat maga fölött, e rövid ideig tartó testnek. Tud-e dolgozni édes Ottóm? én megpróbálom, oh ez alatt a hosszú levelezés alatt én ki nem állom, hogy legalább így írva, Ottómnak ne szólítsam, ez nekem nagyon jól esik. Tetszik önnek is édes galambom, olyan szelíd a szeme mint egy galambé! váljon mikor néz velök rám megint, olyan édesen mosolyogva! De ugye én milyen rossz türelmetlen vagyok, nehezítem a távollétet ha folytonosan ilyenekről fecsegek, pedig mindennek én vagyok az oka, tehát halgatás a részem és türelem, na a türelem soha sem volt úgy sem erényem most Istenesen bele gyakorolhatom magam, mert itt más nem segít — hanem türelmetlenségemet levelekbe fogom önteni, szegény Galamb szemeim csak győzzék olvasni! eztán még hozzá ilyen írás mint az enyém! De ha éppen nem tudja olvasni küldje vissza hogy tisztázzam le! vagy e helyett inkább ujjat írjak? mi? ezt szívesebben teszem, mint amazt! Marid (Majd a következő [3.] oldalon így folytatja:) egy fél órája hogy magával beszélgetek édes, és úgy tetszik egészen felvidultam. Jó éjt! Jó reggelt édes édes galambszemem! ma láttam 9 órakor nagyon levertnek látszott, rosszabbul van? egy cséppel sem jobban? ugye annyit gondol rám mint én önre? Küldjön nekem hosszú levelet, az nagyon megkönnyíti helyzetemet. Minden jó velünk Marid

19 7. Édes! a levelét megkaptam, boldog vagyok! De most egy kérelmem van. Ez a szegény teremtés órákat szeretne adni, és ezt az újságba hirdetni de panaszol hogy nincs pénze, nem fizetheti ki most a 2 frt. Édes, tegye meg, írják ki 2 frt nélkül, igen? Kérem megfizetném én is de nekem soha nincs pénzem, csak 1-én és 16-án. Gondoljon rám mint én mindég magára és a szelíd szemére. Mari Hátoldalon hevenyészve: „írjon vagy egy sort, igen?"

20 8. most jöttünk a színházból 11 óra, nagyon kevesen voltunk, holnap majálisra megyek, kedves maga nézni sem jön? a négyesseim már mind el vannak ígérve, az első Tompa Gyuláé, a 75