Szabadfalvi József: Írások Herman Ottóról és a Herman Ottó Múzeumról (Borsodi Kismonográfiák 25. Miskolc, 1987)
2. Délbe ez a fiú egy kulcsai érte fog menni, kövesse, most próbám van. Mari 15 3. Úgy tele van a szívem, nem tudok elaludni mielőtt még néhány sort nem írok, ez az én mai boldogságom, ez csak úgy véletlenül jött ám, én azt hittem hogy ott egyedül leszek, és úgy valahogy nagy nehezen eltöltőm az időt, hogy hihettem volna hogy az egész idő alatt láthatom önt! és holnap is láthatom ó még pedig jó ideig ugye? hát a kis doktor mindent tud? mit szól édesem, én olyan boldog vagyok, és meglássa hogy én mire leszek képes- ha kelleni fog - hogy ezt megvédelmezzem, vagy hogy tökéletes boldogságunkat kieszközöljem! jó éjt galambom! M.' 6 4. Legyünk erőssek, várjunk, dolgozzunk és hallgassunk. M... 17 5. Úgy akarok írni édes jó 0...m, hogy fel ne hevüljön, ó ha visszagondolok számtalan együttlétünkre, a mikor folytonosan oly igen izgatott volt! ha meggondolom hogy minden méreg volt önnek, úgy bánom miért nem uralkodtam én jobban magamon, de az így is sok erőmbe került! aztán meg én nem tudtam hogy az önnek árt! bocsásson meg nekem, szenvedéseiért ! ugye megbocsát, - ennek különben tapasztalatlanságom is oka - én még most nem tehetek egyebet, mint szeretem, és folytonosan rá gondolok, míg nem láthatom. Hisz az ön nemessége határtalan édes, édes! ön most sem kívánja, - bizony el még gondolatban sem hogy fel áldozzam önérzetemet, habár ez áldozattal tán vissza nyerné egészségét, ön a legnemesebb ember a földön! és én szeretem a míg élek!!! olyan boldog vagyok hogy ezt tudtára adhatom, jaj csak az olvasás és írás ne izgatná! Kérem írja meg ha igen, mert én minél előbb látni akarom! Oh édes miért ment el ma az előadás végéről, - én feltettem magamban hogy majd a nagyjelenetem alkalmával még egyszer jól meg nézem mára, és mikor oda nézek nincs! én olyan zavarba jöttem hogy bele sültem a szerepembe, mint egy rossz kezdő, olyan fájdalmat éreztem mintha búcsú nélkül hagyott volna el hosszú időre -- Elvesztettem lélekjelenlétemet és összezavarodott előttem minden. Miért is ment el?! tán rosszul lett? úgy szerettem volna az én jóságos tiszta kék szemeimbe még egyszer bele nézni, a melyekből mindig az a szánalom és bocsánattal vegyült szeretet mosolygott reám, oly jótékonyan! Köszönöm ezt! oh bár láthatnám ismét minél előbb! - De csak egészségesen! Képzelje édes galambom, olyan vágy szált meg élni addig, míg ez a világ el vesz - a mint jósolva van - és akkor önnel együtt meghalni, úgy érzem, hogy ha itt átszorítana és úgy halnék meg, még ott túl is - ha van ott valami - megvédene engem! Oh engem oly boldoggá tesz az amit ön iránt érzek, úgy fölemel! oh bár így tarthatna ez folytonosan, oh vigyázzunk hogy sémi ne törölje le szeretetünk hímporát! Mari Bocsásson meg hogy cezruzával írok csak nem mentség, vagy figyelmetlenség, de okom van rá! ,K 74
