Szabadfalvi József: Írások Herman Ottóról és a Herman Ottó Múzeumról (Borsodi Kismonográfiák 25. Miskolc, 1987)

19. Budapest 1912 decz S.

23 Édes Lidike madaram! Tartson ki türelme szombat délutánig. Remélem, hogy odáig R. J. vei boldogulok. Kézcsókkal és öleléssel az öreg HO. 20. Budapest 1913 febr. 2.

24 Édes Jókám! Kedves Liduka! Elgyönyörködtem kedves, eleven levelében, mely ép' oly helyes a milyen okos. De ha jól meggondolta volna, bizony eszébe jut, hogy én ezt a szervezetet már elsőízben kifejtettem - kivéve a Baross kávéházat. Hiszen én ezeket akartam magamtól elhárítani azért, mert lábaim nem igen bírnak és fülem állapota kizárja az értekezleteken való részvételt. Azt pedig senki sem sejthette hogy Jancsó ily (csúfosan) cserbenhagy, mert én olyannak hittem helyzetét, hogy azt a munkát elintézheti. Nagyon zokon veszem tőle, hogy nem értesített bár egy szóval is - illett volna! Nekem most azért bajos a helyzetem, mert a nekem megjelölt urakkal alig vagyok ismerős viszonyban, bizalmasban egygyel sem. Arra is emlékezhet, hogy első találkozáskor csak a felhívás megírására vállalkoztam, ezt meg is okoltam. Már mostan magácskán a sor, hogy találja meg azt az embert a ki a szervezésre alkalmas és kit levelem felmutatásával reábírjon, hogy tegye meg az első lépéseket -egyelőre kéz alatt, mondhatnám titkon, mert az alkalmas idő még sokára következik be. Ide is mellékelem a jegyzéket. Azt tudom, hogy ez a levél bizony nem okoz magácskának örömet, de én nem tehetem másképen, mert nagy teher és nagy felelősség nyugszik rajtam, függő ügyeim is vannak s mindenek fölött; beteg a párom! Ha szervezet létrejön s meghívnak, elmegyek s készséggel megteszem a mi telik. Urával együtt üdvözli és öleli örege Herman Ottó 21. Budapesten 1913 márcz22.

25 Édes Liduskám! A levelet megkaptam s mindketten köszönjük és viszonozzuk a jókívánatokat. Én tegnap arra akartam kérni, keresne ki a Lajos irataiból egy szép, népies altató dal egy strófáját és egy ilyent, a mely Radnót - leginkább Balog - tájrajzát foglalja magában vagy érinti. Most is azt kéri szerető örege Herman Ottó 64