Szabadfalvi József: Írások Herman Ottóról és a Herman Ottó Múzeumról (Borsodi Kismonográfiák 25. Miskolc, 1987)

nulócsoportot jelent csak Miskolcon. No most, ha tekintetbe veszem azt, hogy hány napon találkozik össze az iskola és a múzeum nyitvatartása az iskolai szünetek, a vasárnapok és hétfők miatt, amikor a múzeumok nin­csenek nyitva, ez kiad kb. 200 nap egybeesést, amikor mindkettő műkö­dik. Az a kérdés, hogyan tudnának fogadni a miskolci intézményeink na­ponként 4-5 osztályt. Hol helyezzük el és ki foglalkozzék velük? 2. A muzeopedagógus szó évek óta divatossá vált, azt a múzeumi dolgozót értjük alatta, aki végzi a közgyűjtemények és az oktatási intéz­mények közös munkáját, viszi gondját, előkészíti a múzeumi órák szem­léltető eszközeit, s megtartja - esetleg - a foglalkozást is. Ilyen álláshely az ország több mint tíz országos múzeumában, valamint a 19 megyei mú­zeumban inkább nincs, mint van. Kellene, de nincsen! Ezt a feladatot is a múzeumok tudományos dolgozói látják el jól-rosszul, ahogyan egyéni adottságuk, igyekezetük, vagy egyéb feladatuk megengedi. így van ez pl. Borsod-Abaúj-Zemplén megyében, Miskolcon is. A muzeopedagógus végtelenül hasznos tevékenységére nincsen álláshely, de a többi közmű­velődési feladatot is a múzeum több dolgozója látja el, elsősorban az ún. tudományos dolgozók, a muzeológusok. Még szerencse, hogy mindegyi­küknek van legalább egy középiskolai tanári szakjuk. 3. Foglalkozási termek múzeumunkban alig vannak, ez így igaz or­szágosan is. Az egyik országos értekezleten több mint egy napon át tar­tott foglalkozást egy igen jelentős budapesti, országos múzeum az intéz­mény és az iskolák kapcsolatairól. Elmondották, hogy naponként és évenként hány tanórát tartanak náluk. Volt reprezentatív bemutató óra is, de amikor megkérdeztem az intézmény igazgatójától, hogy hány tan­termük van mindehhez, azt mondotta, hogy csak egy. Nem tévedés, egyetlen! Borsod-Abaúj-Zemplén megyében pl. egy sincsen. Be tudunk ide-oda engedni iskolásokat, de erre a célra előadótermünk a múzeum épületében egy sincsen! A miskolci Herman Ottó Múzeumban most ter­vezzük azt, hogy az átköltözésünk után kb. 1980-ban lesz egy audiovizuá­lis eszközökkel felszerelt termünk, ahová az iskolásokat vagy a szocialista brigádokat - ha felkeresnek bennünket, - beengedhetjük. 4. Mit keres az iskola a múzeumban? Elsősorban a szemléltető esz­közt, pl. a kőbaltát, a bükki kerámiát, a bronzeszközöket, a gazdálkodás, az ipar, pl. a céhélet és a politikai történelem tárgyi emlékeit. A kézbeve­hető tárgyaknak pedig megvan az a csodálatos varázsuk, hogy megtapint­hatok, sőt fogdoshatok, zavartalanul szemlélhetők, színük, alakjuk, esz­tétikai hatásuk stb. A reprodukció, még a legjobb diapozitív is, egydi­menziós, s nem „ízlelhető" 160

Next

/
Thumbnails
Contents