Szabadfalvi József: Írások Herman Ottóról és a Herman Ottó Múzeumról (Borsodi Kismonográfiák 25. Miskolc, 1987)

1908-ban fellendült a néprajzi gyűjtés Borsod megyében. Erről a Borsod-Miskolci Közművelődési és Múzeumi Egyesület Múzeumi Bizottságának március 11-én du. 5 órakor megtartott gyűlésének jegyzőkönyve így számolt be: „A folytatott tárgyalások alapján KÓRIS Kálmán ismét gyűjtő útra indul s ez úttal is folytatja a matyó néprajzi tárgyak gyűjtését. A terület M.Kövesd, Tárd és Szent-István lesz. A folklorisztikai kutatásokra ISTVANFFY Gyula urat, a Néprajzi Társulat választmányi tagját sikerült megnyerni." A tiszamenti alsóborsodi gyűjtésnél Fogarassy Jenő mezőcsáti tanító ajánlkozott segédkezni. Azt tervezik, hogy az így összegyűjtött anyagot a könyvtár és az éremtár átrendezésével ki tudják állítani, s mint tervezik „átadhatjuk a nyilvánosságnak."

27 KÓRIS Kálmán 1908 nyarán „rendezte eddigi gyűjtését", arról részletes „cédulakatalógust készített", a tárgyak nagy részét lerajzolta, s az addig készített fényképfelvételekből egy-egy másolatot készített. A néprajzi gyűjtemény ebben az évben 62 db műtárggyal gyarapodott.

28 A Borsod-Miskolci Közművelődési és Múzeumi Egyesület Évkönyve 1909. évi kötetében jelent meg Kóris Kálmán jelentése néprajzi gyűjtéséről c. beszámolója. Ebben leszögezte általános tudományos célkitűzéseit is: „A magyar nép társadalmi viszonyai a magyar néprajz kutatóinak... nagy előnyöket biztosítottak. Hazánk népélete ugyanis nemcsak a közelmúlt tárgyait őrizte meg, de sajátos viszonyainál fogva nagy számmal állítja élénkbe azokat a tárgyi és oklevélbeli adatokat, amelyek révén népünknek egyenesen őskorába tekinthetünk vissza." A modern néprajz módszerével is kutatható az őstörténet, az őstársadalmak élete, az emberiség egész története. Felfigyelt a magyar parasztság eszközkészletének kettősségére: „Egyikbe tartoznak a közvetlen használatra szánt, elsődleges szükségletet kielégítők, másikba a fényűzési cikkek." Ez utóbbin a másik csoport díszesebb ellenpárját sorolja. Figyelemre méltó Kóris Kálmán felfogása a gyűjtött tárgyak funkciójáról: „A tárgyak csak adatok, de gyűjtésük a néprajzi munkának végső céljait nem képezhetik. Igyekeztem és igyekszem ma is rendszeres feldolgozásukra..." Jelentése szerint a gyűjtést 1903-ban kezdte, s 1908 végéig számol be öt év tevékenységéről. Az összes kiadás: 1904-ben 233,20; 1905-ben 1725,42; 1906-ban 224,28; 1907-ben 619,76; 1908-ban 526,32 korona, összesen tehát 3328 korona és 98 fillér. Közli a néprajzi gyűjtemény a teljes leltárat is, ebben szerepel egy igen figyelemre méltó gyűjteményegyüttes: „Ázsiai és ausztráliai néprajzi tárgyak; ajándék 3; vétel 57; összesen 60 db." A viseleti, népművészeti, gazdálkodási eszközök mellett felsorol bútort, kerámiát, a kismesterségek fogalomkörébe tartozó tár114