Katona Imre: Az első magyar porcelángyár (Telkibánya) (Borsodi Kismonográfiák 24. Miskolc, 1986)
redővetését is. A festményen látható rövidülések, merész skurcok és rálátások arra mutatnak, hogy festőjük eredetileg nem porcelán, vagy miniatura, hanem * mennyezet, illetve monumentális festő volt. Ilyen képeket templomok menynyezetén láthatunk, bár témájuk erősen profán jellegű. A vázatest két felén egy-egy, Zeus életéből vett jelenetet ábrázoló kép van. „Elől a felhőkön trónoló Zeus, amint kérelmét Ámor fülébe súgja. A másik oldalon a szíveválasztott hölgy" — vélte egyik tanulmányában Mihalik Sándor. 41 Ezzel szemben csak Zeus személye bizonyos, a fiú és a sas bonyolultabb mondanivalóra utal. Először azt hittük a fiú a szép trójai királyfit, Ganymédést ábrázolja, aki miután szerelmi kapcsolatba került az Istenek királyával, Zeus sasa, a villámhordozó elrabolta, s az istenek pohárnoka lett. E történetnek azonban nincs szimbolikus tartalma a párok kapcsolatára. Sokkal inkább arról az „Aetos" „sas",nevű fiúról lehet itt szó, aki ugyanúgy földből született, mint Idái Daktylos, Kelmis, s akit éppúgy mint az említett Kelmist, vagy Aigipánt a gyermek Zeus játszótársának tartottak. Szép volt, de Hera sassá változtatta, mert élt a gyanúval, hogy Zeus fiúszeretője. A másik kép a furulyázó Pánt és nagy szerelmét, Selénét ábrázolja. Tudvalevő, hogy Seléné Pán legnagyobb szerelme volt. A mithológia szerint a holdistennő nem akarta követni a sötét istent, ezért az fehér báránybőrbe bújva csalogatta magához. Persze aligha volt erre szüksége, hogy így arasson sikert egy olyan istennőnél, aki mindig újból engedi magát a sötétségtől körülölelni. A vázák nemcsak méretre és színre egyformák, hanem tematikailag is. Ebből nyilvánvaló, hogy egyik a férjnek, másik pedig a feleségnek készült. Sőt, az is valószínű, hogy a készíttető a gyár egyik legfőbb munkatársa volt. Ezt bizonyítja az a körülmény, hogy sikerült a vázatestet a gyárban elkészíttetnie, amikor még nem dolgoztak a közönség részére. Ez is megerősíti azt a feltételezést, hogy a vázákat nem Telkibányán festették, hanem máshol, esetleg nem is Magyarországon, hanem Bécsben. Festője nemcsak a monumentális festés gyakorlatában volt járatos, hanem a görög mitológiában is. Ez a körülmény egyben arra is rávilágít, hogy az 183 l-es évszámú és Bretzenheim Ferdinánd, vagy Ferdinand Bretzenheim monogramos edények a gyár munkatársainak esküvői ajándékai. A monogram egyszer BF, másszor FB attól függően, hogy az ajándékozó magyar volt-e vagy idegen. Molnár szerint a vázák ugyanúgy mint a csésze, vagy a téglalap-alakú fedeles levesestál, a bécsi porcelán hatásáról tanúskodnak. Kétségtelen, hogy a meisseni és a bécsi gyár a kor minden porcelán és kőedénygyárára hatott, egyikre jobban, a másikra kevésbé. Ez alól Telkibánya sem vonhatta ki magát. Ugyanakkor azt sem hagyhatjuk figyelmen kívül, hogy Telkibánya korabeli munkáskollektívája a cseh kőedény- és porcelángyártás területéről verbuválódott, akik között nem, vagy csak alig volt egy-két ,4gazi porcelános", aki a német és osztrák hatást közvetlenül konstatálhatta. A telkibányai készítmények — egy-két kivételtől eltekintve — a porcelán-szerűség híján vannak, inkább kőedények, vagy fajanszok, mint porcelánok. Ez részben annak is tulajdonítható, hogy Telkibányán 25
