Katona Imre: Az első magyar porcelángyár (Telkibánya) (Borsodi Kismonográfiák 24. Miskolc, 1986)

végig készült a porcelán mellett kőedény. Miután a kőedény- és porcelán készítés - legalább is bizonyos fázisaiban — sokban hasonlít egymásra, például mindkettő kiönthető egy formába, érthető, ha az edények és kisplasztikák tervezésénél a kőedény statikusságára törekedtek. A korai időszak bécsi orientációját az angol porcelánok utánzása követi. Ezt bizonyítja az is, hogy Széchenyi István 1833-as angliai útjakor angol porcelánedényeket szerez a manufaktúrának mintául, melyeket saját nevében kéri behozatni Bretzenheimnek. Széchenyit nemcsak a gondolatfelvetésig érdekelte a magyar iparpártolás, hanem annak fejlődése, további sorsa is foglalkoztatta, ezért „esedezik" a herceg helyett saját maga a Helytartótanácsnál a harmincadvám elengedéséért. Bár nehezen, de teljesítik kérelmét és az angol edények eljutnak Telkibányára. Az első ismert és datált darabok és az angol minták megérkezése közötti évekből két azonos alakú, egy kisebb és egy nagyobb kanna ismert, melyek valószínűleg egy készlet darabjai. Bár a formák már átalakultak, tömegük alig változott. A talpas, tojásdad alakú kannatest felül hengeres, szájánál gyengén kihajló részben végződik. A kiöntőcső merev és a formához mérten nem elég finom vonalú. A fül csak csonkjában maradt meg, de vonalvezetése kecsesebb a kiöntőnél. Felületét püspöklila apróvirágos, indás díszítmény fedi, mely nemcsak készítőjének naturalista felfogását tükrözi, hanem azt is, hogy a festő még nem volt teljesen tisztában a porcelándíszítés alkalmazásának szabályaival. A körbefutó virágokat nem koszorúszerűen, hanem teljesen önálló, kis ágak formájában helyezte egymás mellé. Hasonló felfogású díszítéssel készült egy 833-as évszámmal ellátott háromlábú nyeles lábas. Az egyszerű formát ugyancsak koszorúlevelű, virágos díszítmény veszi körül piros, kék észöld színekkel. A háromlábú nyeleslábas forma a kőedény termékek között is általánosan elterjedt ebben az időben. Az angol előképek eredményeként gazdagabb formaadású és díszítésű edények készültek. Az 1840-es évekig egyaránt gyártanak használati és díszedényeket. Ezek közül is kiemelkedik egy kínai modorú festett fedeles kanna, mely egyéni törekvést mutat a regéci porcelánok között. A gömbtestű, hengeres nyakú, ívelt fedelű, gömbfogós edény kisebb kiöntőcsőrrel és ívelt lapos füllel olyan formai egységet alkot, amely ugyan számos európai előképhez kapcsolható, gazdag, minden helyet kitöltő, madarakból és virágos ágakból komponált díszítése azonban kínai modorú. Azáltal válik még hatásosabbá, hogy szabadon maradt felülete apró szürkés-zöldes pontokkal díszített. Nem tudjuk, hogy az 1835-ben készített kanna szerepelt-e a kereskedelmi forgalomban, vagy sem? Egyesek szerint mintadarabként készült a hercegnek. A kínai „szeladon"-t utánzó porcelánkanna bonyolult formája miatt is figyelemre < méltó. A nyolcszögletű, lapokból alakított test hosszabb, felfelé gyengén szélesedő hasábban végződik. Gazdag mintázatú kiöntőjével és fülével egyedüli darabnak tekinthető a hazai porcelánművészetben. Előképe csehországi, csak 26