Katona Imre: Az első magyar porcelángyár (Telkibánya) (Borsodi Kismonográfiák 24. Miskolc, 1986)

1. TELKIBÁNYA MÜLTJA ÉS JELENE Telkibánya az ország északkeleti csücskében fekszik, Miskolctól északkeletre, Kassától délre. A Sátorhegység völgyében meghúzódó községet a gönci völgy köti össze a síksággal és kapcsolta össze egykor a Felvidék gazdag városaival, Kassával, Iglóval, Lőcsével, Eperjessel és Rozsnyóval. Telkibánya tájilag egyike az ország legszebb vidékének. A kékes-zöld hegyek koszorújában megbúvó falu a hegyi települések jellegzetességeit viseli magán, házai — eltekintve a mostaniaktól — kőből és fából épültek a keskeny völgy nyújtotta telkek lehetőségeit kihasználva és azokhoz alkalmazkodva. Telkibányáról azt tartja a hagyomány s a református parókián őrzött egykori protocollum, hogy a középkorban város volt, mely nem a völgyben feküdt a mai helyén, hanem fenn a templomdombon. Arany-ezüstbányái mérhetetlen gazdagságot biztosítottak a lakosságnak. A település és városi jellege a huszita háborúk pusztításai miatt szűnt meg és az idők során kis hegyi faluvá lett. A hagyomány szerint a husziták a szemben lévő dombról lőtték a falakkal megerősített várost, melyet ma is „Cseh-domb"-nak neveznek. A falut átszelő gyors folyású Olsva egykor gabona- és zúzómalmokat hajtott, ma csak hangulatilag befolyásolja a falu képét. Az egykori kőedénygyár emeletes épületének ma már csak egy része áll, - helytörténeti kiállítás van benne. A volt kőedénygyár néhány relikviáján kívül a falu régi arany-ezüst és vasbányászatának emlékeit őrzik a hűvös, nedves falak. Telkibánya mint a regéci uradalom tartozéka hányatott múltra tekinthet vissza. Gazdái a Lórántffyak, Thökölyek, a Rákócziak, majd a kincstár. Látott virágzást és nyomort, nélkülözést egyaránt. A kőedénygyár története a XIX. század első évtizedeibe vezet bennünket. A hajdani Zemplén megyei Rákóczi-birtokokat I. Ferenc császár adományozta 1808-ban herceg Bretzenheim Károlynak örökös birtokul. A beiktatásra még ez év júliusában sor került ünnepélyes külsőségek között. Ezt megelőzően a birtokot a kincstár kezelte. Amikor a Bretzenheim-ek átvették a kincstárat a két uradalomra, a regééire és tályaira terjedő birtokot, a korábban virágzó uradalom nem kecsegetetett fényes jövedelemmel. Ennek ellenére a Bretzenheim-ek ügyes gazdálkodással, a lehetőségek kiaknázásával, felvirágoztatták az évtizedeken át elhanyagolt uradalmat. Az ő idejükben lendült fel ismét az ezüst és aranybányászat Telkibányán.

1 Telkibányán a XIV. századtól kezdve virágzott a nemesfémbányászat, de később, a XVI.—XVII. században az országot ért események hatására lehanyatlott. Mária Terézia ismét megpróbálta rendbehozatni az elhanyagolt aknákat, vályatokat. A gönci katolikus és a telkibányai református anyakönyvek szerint a Bretzenheim-ek megjelenésével, a XIX. század elején ismét feltűnnek Telki5