Katona Imre: Az első magyar porcelángyár (Telkibánya) (Borsodi Kismonográfiák 24. Miskolc, 1986)

pedig koszorúban, vagy csokorban apróbb kék virágok és zöld levelek vannak. A kizárólag sablonnal festett tányérok díszítése ugyanilyen zsúfolt. A hetedik csoport tárgyai a fentieknél valamivel levegősebb és sokkal szebben mutatnak, mint az előző csoportok dekorációi. Ugyanis, míg a máz alatti szinek tul erősek, esetenként rikítóak, a hetedik csoport táljai a máz feletti színezés következtében harmonikusabb, esztétikusabb benyomást keltenek, mint az előző darabok. A tányérok festésének ez a csoportosítása korántsem lép fel a teljesség igényével. Az említett mintákon kívül számtalan olyan darab van, amelyek egyik csoportba sem sorolhatók. Dyenek például a szivaccsal festett tányérok. Ezek pereme különböző alakúra vágott szivacsdarabokkal vannak díszítve. A tányérok öblét az említett csoportok egyikének, vagy másikának dekorjai díszítik: kör, levél, de legtöbbször kakassal egyedül vagy tyúkkal együtt, Jó reggelt! felirattal. A madarak mellett találunk őzet, szarvast, nyulat, pulykát, sőt mókust is. Emberalak itt csak ritkán fordul elő. A gyár nemcsak változatos festéssel próbálta növelni tárgyainak kelendőségét, hanem személyes vonatkozású, vagy pregnáns feliratokkal is. Több tányér egyszerű keresztnévvel van ellátva: Mari, Erzsi, Anna, Mali, József, Ferenc stb. Gyakori az Emlék-felirat. Személyes szövegek a következők: „Légy boldog Erzsi", „Isten hozott Mari", „Éljenek a debreczeni leányok", „Éljenek a falusi leányok", stb. Még a humor is helyet kap a feliratok között, egyik tálon „Vén az uram, vén". Hazafias feliratú tányér is gyakori: „Éljen a magyar". A vallásos feliratú tányérok közül is találkozhatunk néhánnyal. A Miatyánk egyes mondatai közül a „Házi áldást" és a biblia egyes mondatait citálják. Eddig főleg a tálakról, tányérokról szóltunk. Telkibányán azonban más edények is készültek évtizedek óta. Közülük is mind gazdag díszítésükkel sajátos formájukkal kiemelkednek a komaszilkék. Hegyköz falvaiban alig van olyan ház, ahol legalább két komaszilke ne lenne. Ez is mutatja, hogy a gyár ebből az edényfajtából sokat készített a múlt század végén, főleg azonban az 1900-as évek fordulóján. A komaszilke három, illetve négy részből áll: alsó részét alkotja a hasas, gömbölyded alakú, két füllel ellátott szilke és az erre illeszkedő korong alakú, szintén fülekkel ellátott, egy-két darabból álló mezácska, valamint az ezekre kerülő fedő. A fedő lapos, vagy öblös, tányéralakú füllel ellátott vagy e nélküli. A szilke, a mezácska és a fedő egységes stílusban, azonos ornamentikával és színnel van festve. Míg a komaszilkék között alig van változatosság, a leveses tálak többféle formában készültek. A Mintakönyv hat különböző formát közöl, melyek mind előfordulnak Hegyköz falvaiban. Leggyakoribbak a vastag peremű, füles, keskeny, szakaszon hengeres, majd a tál mindenkori formájának megfelelő összeszűkülő aljúak. A másik csoportot a fül nélküli főzelékes tálak alkotják, melyek laposabbak, mint az előbbi-