Katona Imre: Az első magyar porcelángyár (Telkibánya) (Borsodi Kismonográfiák 24. Miskolc, 1986)

ek, a vastag perem hiányzik róluk. Ezekkel és az első típussal átmenetet képez a szintén fül nélküli, bordázott oldalú, hullámos peremű tál fajta. A másik kedvelt edénytípus: a pecsenyés tál. Ezek ovális vagy nyolcszögalakúak. A vizes korsók különböző típusaival is találkozhatunk, melyek nemcsak méretre, hanem formára is igen eltérőek. Díszítésük annyira változatos, hogy szinte lehetetlenség benne típusokat megkülönböztetni. Mivel a korsókat díszedényként is kezelik és kezelték régebben is, ezek az edények formájukkal és színezésükkel mindig kiválnak a többiek közül még akkor is, ha a díszítés csak koszorú formában található rajtuk. Ugyanezek vonatkoznak a kulacsokra is, kivéve azokat a típusokat, melyek a porcelán-korszakban keletkeztek. A kulacsok formája mindenben utánozza a fából készítettek alakját. Megtalálható rajtuk a szíj befűzésére szolgáló 2-4 fül. A talpa kerek, vagy tölcséralakú megoldású. Ebben az esetben a szíj átvezetésének helye szögletesen van kivágva a talpból, vagy pedig négy rövid láb tartja az edényt. A szíj a lábak között halad végig. A telkibányai gyár készítményeinek jelentős hányadát teszik ki a csészék vagy findzsák. Ezek többnyire hengeres testű, egyfülű edények, szájperemükön mindig ott van a vékony piros-kék-zöld csík, oldalát pedig virágdíszítés borítja. Az edények eddigi csoportjain kívül esik, de éppenúgy a parasztság számára készült az a dohány tartó, mely öreg fejkendős, báránybőr bekecses aszszonyt ábrázol. A különös alakú edény fedele leemelhető. Ez az edénytípus a századforduló táján került a telkibányai gyár készítmény-repertoárjába. Még a porcelánkorszakban készült tobak-tartók hengeres alakúak,köppenyükön táj-, mell-, vagy más képet viseltek. Egy ilyen tobaktartó őrizte meg a telkibányai kőedénygyár képét 1863-ból. A Mintakönyvet a művészeti fegyelem megszilárdítása reményében készíttette az akkori bérlő, Wittich Gusztáv. A századfordulón ugyanis a belső fegyelem lazulásával a festők szinte tetszés szerint festettek s olyan minták is elterjedtek, melyek idegenek a gyár hagyományaitól. 14. DÍSZÍTŐELEMEK, DÍSZÍTÉS Magyarországon a XVIII. század közepén állítottak elő manufakturális, vagy üzemszerű keretek között kerámiát (Holies, Tata, Buda stb.), azonban csak a kőedénygyártásra való áttéréssel, a XVIII. század végén, a XDÍ. század elején indult meg a kerámiaiparban a tulajdonképpeni széria-termelés. A kőedényárut a használati célkitűzés hozta létre, ennek megfelelően csak addig virágzott, míg e várakozásnak megfelelt s nem talált olyan versenytársra, mely olcsóbb és szebb. Egyetlen porcelángyárunk, a herendi importkaolinnal dolgozott s még akkor sem versenyezhetett a szériát termelő kőedény gyárakkal, amikor virágzott. A 60-as évek végén pedig már csődbe jutott. 57