Katona Imre: Az első magyar porcelángyár (Telkibánya) (Borsodi Kismonográfiák 24. Miskolc, 1986)

számos olyan minta is fennmaradt, melyet nem az új, hanem a régi festők őriztek meg a folytonos festéssel és végül átrajzoltak a mintakönyvbe. A könyvben 144 sorszámmal és betűjelzéssel ellátott színes tányér és többféle edény-minta van, melyek alapul szolgáltak a tárgyak lefestéséhez. Legszembetűnőbb módon mutatja a régi ornamentika felhasználását a regéci szőlőleveles minta, mely a könyvben 81 és 82-es sorszámmal szerepel, valamint az a rózsakoszorúval díszített, 1854-ből való korsó, melynek virágai a későbbi tányérokra és kulacsokra is átkerültek. A könyv nemcsak felhasználta, hanem rendszerezte is a korábbi stílusirányzatokat. Megjelenése és az egyes dekorok számozása elsősorban a műszaki fegyelem megerősítését szolgálta. Segítségével a különböző díszítés pontosan meghatározott és a mintaelem ellenőrizhető, mint ahogyan az is, hogy a darabbérezés következtében nem hagyott-e ki belőle elemeket a festő, lefestette-e valamennyit maradéktalanul. A mintakönyv a gyár formáira is vissza utal. Belőle tudjuk, hogy 22-23 cm átmérőjű, lapos és mély tányérok mellett un. angol tányérokat is készítettek kisebb mennyiségben egyszerű kék vonaldíszítéssel, hullámos széllel. Ezeket csak városi kereskedők rendelték. A normális méretű tányérokon kívül kisebbeket is gyártottak több méretben. A minták — egy-két kivételtől eltekintve — népies jellegűek voltak. Takács Béla megpróbálkozott a gyári mintakönyv díszítményeinek csoportosításával. 7 csoportot különböztetett meg az egységes tílusunak egyáltalán nem nevezhető anyagban. Az első csoportba az egyszerű piros-kék-sárga-zöld, többszörös vékony vonaldísszel ellátott edények tartoznak. A vonaldísz a tányér peremének külső és belső részén fut körbe. A második csoportba azok a tányérok sorolhatók, melyeket apró, elszórt virágszirmok, piros-kék pettyek és hatágú csillagok díszítenek. A harmadik csoportot az ágas virágokkal dekorált tányérok alkotják. Ezeken a minták a peremen és az öblön nagyjából szimmetrikus rendben helyezkednek el. A minta-elemet a szekfű, tulipán, rózsa, szőlő, kalász és ritkán madár-alak alkotja. A domináló szín itt is a piros-kék-zöld-sárga. A negyedik csoportot a geometrikus — más szóval az arabeszkes — díszítésű tányérok képezik. A pontokból, keresztekből, vonalkákból álló dísz legtöbbször virágmotivumot alkot. Az ötödik — egyben utolsó — csoportot a sávos tányérok alkotják. Ezek peremét egyszínű széles sáv, vagy többszörös változatos színű sávok díszítik. Az öblöt ember- vagy állatalakok, kakas, madár vagy virágkoszorú-csokor, kosaras virág tölti ki. A virágkoszorúban van a különböző felirat, egyszerű név, vagy hoszszabb szöveg. Máz alatti festés esetében a feliratok mindig sablonnal készülnek. Már az eddigiek során is tapasztalhattuk a tárgyak festésében bizonyos zsúfoltságot. Ez a folyamat a továbbiakban egyre nagyobb méreteket ölt. A hatodik csoportba azok a tányérok tartoznak, melyek kettős technikával, vagyis sablonnal és szabadkézzel készültek, melyeknek öböl- és peremrésze szinte hemzseg a dekorációtól. A díszítésben a rózsa mellett a többi virág alárendelt szerepet kap. A peremen piros rózsa jelenik meg, az öböl közepén 55