Viga Gyula: Tevékenységi formák és javak cseréje a Bükk-vidék népi kultúrájában (Borsodi Kismonográfiák 23. Miskolc, 1986)

lenség, hogy mi azon Öllfa vágásbul s hordásábul szakmányossan ki vévén reánk el élhetnénk. Mert lehetetlen egy gyalog embernek 6 Holnapok alatt 150 öllfát ki vágni, 100 ölet pediglen a szekeres embernek 2 marhán illy nagy Hegyek közül a Depositoriumba bé hordani, és hogy mi azon keresetünkből élhessünk, más kereset, úgy mint mesterségünk által meg nem engedni. Ablakos Mesterségünkhöz fát nem adni, vagy más Uraság Határjárúl szerszám Fának valót bé hozni, és még mivel mink sem nem szántunk, vetünk, mellybül Téli Kenyerünket meg szerezhetnénk az Mésznek vitelétül el tiltani egy átallyában meszet sem adni." A recens adatok azt jelzik, hogy a famegmunkálás produktumai között eltérő történeti réteget képviselő tárgyak készítése és használata rétegződött egymásra. Miközben voltak olyanok, amelyek több évszázados hagyományokat őriznek, s alakításukban, az eszköz fejlődésének történetében is szerepet kaphattak e „faragó falvak", más típusú eszközök nemegyszer csak 1-2 emberöltőt léteztek, divatszerűen terjedtek, majd tűntek el nyomtalanul. 1885-ben, amikor KOVÁCS Gyula felmérte Borsod megye háziiparának helyzetét, utalt arra, hogy Balaton, Cserépfalu, Nádasd (Borsodnádasd) és Nagyvisnyő famunkája kiemelkedik a környező települések közül. Balaton községben a korabeli leírás szerint háromszázan foglalkoztak faeszközök készítésével. Termékeik, mezőgazdasági eszközök és a háztartás különféle szerszámai Eger, Putnok, Ózd és Nádasd piacain találtak vevőre.

1 69 Bizonyára e famunkára való specializálódásra utal már FÉNYES Elek is, amikor Dédesről ezt írja: „A bognárságot a lakosok maguk űzik."

170 Gyűjtéseink azt jelzik, hogy az erdővidék népe szinte mindent meg tudott faragni a fából, ám csak egy szűkebb termékskála volt az, amely túljutott a kistáj határain, s szerepet kapott az alföldi árucserében. Úgy vélem, ennek elsődleges oka az, hogy csak azokra az eszközökre tartott igényt az Alföld népessége, amelyeket önmaga nem tudott előállítani, pl. éppen alkalmas faanyag, s - ebből következően — a készítésére vonatkozó ismeretanyag hiányában. Érdemes azonban számba venni mindezeket az eszközöket, amelyek - egy-egy faragóközpontból kiindulva - a Bükk, ill. a Bükkalja eszközkultúrájába bekerültek, s nem csupán azokat, amelyekkel tágabb amplitúdójú kereskedelem folyt. A fából készített gazdasági eszközök között kiemelkedő jelentőséggel bírt a járom. A parasztemberek zöme maga is el tudta készíteni ezt az eszközt az erdővidéken, mégis megfigyelhetők tájunkon olyan sűrűsödési pontjai a 169. Kovács Gy., munkáját idézi:Dobrossy I.-Fügedi M., 1977. 105. 170. Fényes E., 1851.1.249. 92