Viga Gyula: Tevékenységi formák és javak cseréje a Bükk-vidék népi kultúrájában (Borsodi Kismonográfiák 23. Miskolc, 1986)

Havonként fizettek eltartási díjat értük. Szóban állapodtak meg, írás nem kellett, mert ez régi kapcsolat volt, sokszor apáról fiúra öröklődött. Az emlékezet óta mindig volt ez a kapcsolat, mert az ottaniaknak nem volt elég kaszálójuk, csak nyári legelőjük: nem tudták a jószágot kiteleltetni. Egy-egy család mindig ugyanarra a helyre vitte, még a rokonaik is jöttek az itteniek rokonaihoz. A telelő ökröket ritkán használták trágyahordásra, tavaszi szántáshoz. A trágya meg a pénz volt a haszon, a takarmány úgyis itt volt, jutott belőle. Az állatok is megszokták a helyet, némelyik 10—12—15 alkalommal is itt telelt. Áldomást ittak a megegyezésre, a jó gazda kéthetente eljött megnézni a jószágait, s abrakon egy kis sót hozott nekik."

9 7 Az őszi megállapodás során kikötötték, hogy fogatolja-e a teleltető gazda az állatot. Ha használta a téli trágyahordáskor és a tavaszi szántáshoz, akkor kevesebb pénzt fizettek érte. Volt olyan szomolyai gazda, aki télen, főleg karácsony előtt, bort vitt árulni a nála telelő ökrök által vontatott szekéren. Falvanként 6—8-10 gazda volt, aki teleltetést vállalt, egy-egy helyen általában 2 állatot tartottak ki. A telepes falvak igás ökör és növendékállat állományának kb. 1/5—1/3 részét tudták otthon kiteleltetni, a többit telelőbe adták. Borsodgeszti adatközlőm szerint: „Volt vagy 4 gazda a faluban, a jobb gazdák, ahova telelőbe fogadtak jármos ökröket. A hutasiak adták ide állataikat, mert nem volt téli takarmányuk, meg amúgy sem használták télen az ökröket. Pénzzel fizettek a tartásért. A teleltető gazda télen trágyát hordott a jószággal, fuvarozott, de vigyázni kellett, hogy a rendes súlyában adja vissza a jószágot a gazdájának. Telente 4-5 pár tót ökör volt a faluban, a hutai tótoktól.

98 A telelőben állandóan istállón tartották az állatokat, még áprilisban sem hajtották őket a friss fűre. Kivételt csupán noszvaji adataim képeznek, melyek szerint az 1930-as években a falu gulyáját még télen is legeltették, s csupán éjszakára terelték őket a nagy, kőbe vájt istállóba. A Szakó-völgyön 50—60 darab jószág legelt, amelyekhez hozzácsapták a hutákból telelőre fogadott jószágokat, alkalmanként pedig a szomszédos falvak néhány állatát is. Az időjárástól függően József-napig, gyakrabban Szent György-napig tartott a teleltetés, attól kezdve már otthon is meg tudták oldani a legeltetést, valamint megkezdődött az erdészeti fuvarozás. 97. Pál Gergely Béni 75 éves, Mályinka. 98. Doinka Gábor 63 éves, Borsodgeszt. 50