Viga Gyula: Tevékenységi formák és javak cseréje a Bükk-vidék népi kultúrájában (Borsodi Kismonográfiák 23. Miskolc, 1986)

főleg a szálláshelyen — maguk is kapcsolatba kerültek a szomszédos tájak asszonyaival, s nemegyszer tettek szert új ismeretekre. Pl. bogácsi adataim szerint volt asszony, aki a jászsági útja során tanulta meg a habart gyümölcsételek főzését, amelyek készítése nem volt hagyományos a faluban. A kulturális érintkezés nyomai bizonyára több helyütt lennének kimutathatók nem csupán az eszközkultúrában, s az egész paraszti tárgyi világban, hanem a népnyelvben és a néphit, népszokások területén is. Nehéz azonban eldöntenünk, hogy ezek esetén telepes népesség hatásáról, vagy csak időszakos kulturális kontaktusról van szó. Ráadásul — az utóbbiak vonatkozásában — az árucserénél nagyobb súllyal esnek latba a munkamigráció, különösen a summásmunka révén való érintkezés hatásai. A néphit, illetve népi gyógyászat vonatkozásában azonban említenem kell egy, általam másutt már idézett példát, amely rámutat a különböző, az árucsere révén (is) érintkező népcsoport egymásra hatására. Azok a bükki szlovák meszesek, akik portékájukat szamárfogattal hordták, értetlenül álltak, amikor az alföldi asszonyok ollóval apró tincseket vágtak ki szamaraik szőréből; sokszor bizony haragudtak érte. Nem tudták ugyanis, hogy a magyarságnál a szamárszőr a néphit és a népi gyógyítás fontos kelléke.

11 A kereskedőutak feltétlenül alkalmat jelentettek egyfajta „kitekintésre", „világlátásra" a bükki ember számára, akinek az alföldi tapasztalatok akkor is beszűrődtek tudatába, ismeretei közé, ha azokat valójában nem tudta közvetlen módon hasznosítani, s ha nemegyszer inkább szokatlant, meglepőt, ismeretlent, egyszersmind „kontrollt" jelentettek saját műveltsége vonatkozásában. Úgy vélem, hogy az érintkező alföldi és hegyvidéki népi kultúra vizsgálata során sohasem hagyhatjuk figyelmen kívül ezt az egy másra hatást. (Itt lehetne még szólnom az árucsere közvetlen és közvetett formáiról, ám ezt a kérdéskört minden terméknél érintem.) 2. Az árucsere közvetítői - a fuvarosok Falvainkban a javak cseréjének nem alakult ki állandó közvetítő rétege, csupán egy-egy család specializálódott (gyümölcsös kofák, állatkupecek) bizonyos termékek közvetítő szerepére (51. kép). Valamilyen módon, közvetlenül vagy közvetve, a családok zöme bekapcsolódott a javak cseréjébe, egyesek (pl. meszesek) állandó jelleggel, mások (faárusok, gyümölcsárusok) csak 11. Szendrey Zs., 1937. 85.; Viga Gy., 1979. 295.