Viga Gyula: Tevékenységi formák és javak cseréje a Bükk-vidék népi kultúrájában (Borsodi Kismonográfiák 23. Miskolc, 1986)

Amint arra már utaltam, a nagy volumenű termékcsere kísérőjeként is kerültek pl. munkaeszközök a hegyvidékről az Alföldre, s számos vonatkozásban így lehetett fordítva is. (Csak jelzésszerűen említem a Cserépfalu környékén használatos faragott csigacsináló táblácskákat, amelyek másutt nem ismertek a hegyvidéken, s feltűnő hasonlóságot mutatnak az alföldi fa-, Ül. cseréppéldányokkal.)

10 Számos adatot ismerünk arra vonatkozóan, hogy a hegyvidéki árusok miként figyeltek meg bizonyos jelenségeket más tájakon, amelyek közül bizonyára beépíthették a praktikus, használható formákat saját életmódjukba. Nem hagyhatjuk figyelmen kívül, hogy a hegyvidéki fuvarosok gazdasága nem zárt rendszer, hanem nagyon is mobilis szerkezet, amely rugalmasan tudott alkalmazkodni, akár rövid időn belül is eltérő válaszokat adni az egyes „kihívásokra". Az átadás-átvétel kérdésénél figyelembe kell vennünk, hogy a vándorárusokmegjelenése mindenképp különös, „ünnepi" esemény a falvak életében, így a velük való találkozás feltétlenül olyan kapcsolatot jelent, ahol az érintkezés időtartama alatt sokkal több lehetőség van bizonyos apró mozzanatok, akár egyes gesztusok átvételére, mint egyéb érintkezési alkalmakkor. Különösen így volt ez pl. a bükki szlovák falvak mészárusainak megjelenésekor, akik gyakran gyengén, vagy egyáltalán nem beszéltek magyarul, s feltétlenül figyelmet keltettek az alföldi településeken. (Megjegyzendő azonban, hogy az Alföldön nemcsak a szlovák meszeseket nevezték „tótoknak", hanem a palóc tájszólást beszélő magyar falvak lakóit is.) Az árusok hangos kiáltásokkal hívták fel magukra a figyelmet, amelyekkel portékájukat kínálták. Már a falu szélén gyerekek szegődtek hozzájuk, akik végigkísérték őket, sajátos közeget teremtve számukra. Ez a gyerekhad közvetve — továbbörökítője is a termékcsere hagyományainak; megszokja, ízlésében is befogadja annak termékeit, azt a későbbiekben maga „viszi" majd tovább. A másik oldalon, az eladó részéről is megjelentek a gyerekek alkalomszerűen az árucsere aktusánál. A fiatal gyerekeket — főleg nyáron — magával vitte egy-egy útra az apa. A gyerekek így megismerkedhettek későbbi tevékenységi formájuk alapjaival, megismerték az utat, az árucsere praktikáit, egyszersmind tisztességét, sőt érintkeztek futólag azokkal a fiatalokkal is, akik majd vevőkké váltak az általuk közvetített javak számára. A fuvarosokat alkalmanként feleségük is elkísérte az útra. Különösen a gyümölcsárusok számára jelentett segítséget az asszonyok jelenléte. A nők — 10. Viga Gy., 1984cí 113-121. 130