Viga Gyula: Tevékenységi formák és javak cseréje a Bükk-vidék népi kultúrájában (Borsodi Kismonográfiák 23. Miskolc, 1986)

A szekeres utazás — a szállított terméktől függően — 1—6 napot vett igénybe. Gyümölccsel 1—2 napra mentek el, a mésszel majd egy hétig is elmaradtak. Az útra kevés élelmet és takarmányt vittek, mindenütt a szállított termék képezte a különböző igények kielégítésének ellenértékét: pl. egy-egy szakajtó gyümölccsel fizettek a szállásért, takarmányért, a korcsmárosok egyegy szakajtó szilváért még egy féldeci pálinkát is szívesen adtak. Nyáridőben sokan szálltak meg az országutak mentén; vagy a szekéren aludtak, vagy tüzet raktak, s mellette, az árokparton „vackoltak" maguknak, a jószágot pedig legelni hagyták az utak füves szélein. Másoknak hosszabb úton általában megszokott éjszakázó helyeik voltak: évről évre ugyanazon helyeken szálltak meg. Gyakran annyira megkedvelték egymást a szállásadókkal, hogy akkor is beállhattak szekerükkel, ha a háziak távol voltak, s útnak indulhattak azok ébredése előtt is. Tartós családi kapcsolatok is születtek így. Sokan húzták meg magukat útmenti állásokban, fogadókban is, bár adatközlőim többsége bizalmatlan volt ezekkel a helyekkel szemben. „Ott mindenforma emberrel lehetett találkozni. Vigyázni kellett, mert sok haszontalan ember is volt az olyan helyen, akik akár az ember pénzét is ellopták. Szívesebben adtam 5 kg meszet egy házigazdának, s háznál szálltam meg. Sokfelé volt ismerős, ahová vissza-visszajárt az ember, szinte hazament, s akkor is bemehetett, amikor a háziak már aludtak."

7 Különösen a bükkábrányi, dormándi, füzesabonyi, andornaki, Miskolcon a Búza téri, és a felsőzsolcai állásra emlékeznek sokan. Dormándon két nagy állás is volt. Az állások színhelyei voltak a cserekereskedelemnek, különböző helyről származó emberek találkozásainak, s mindenképpen fontosak voltak a kulturális érintkezés szempontjából is. Érdekesen világítanak erre rá - a dormándi állásokkal kapcsolatosan - egy adatközlő szavai: „A korcsmáros sütött főzött. Ott töltötték a fuvarosok az éjszakát. Mi lefelé mentünk a fával, Poroszló felől meg felfelé hozták a fuvarosok a gabonát, kukoricát, malacokat. Az alföldiek főleg Egerbe hordták a sok terményt. De lehetett az állásban találkozni fazekasokkal is, akik Rimaszombat felől jöttek."

8 A vándorló árusok, pontosabban a hegyvidéki népesség és az alföldi populáció gazdasági érintkezése természetesen a kulturális kontaktust is magában hordozta és sok vonatkozásban veti fel az átadás-átvétel kérdését.

9 7. Tilaji Lajos 71 éves, Bükkzsérc. 8. Hilócki Lajos 71 éves, Bogács. 9. KósaL., 1967.22-40.