Kamody Miklós: Észak-Magyarország hírközlésének története (Borsodi Kismonográfiák 22. Miskolc, 1985)

rossz, hogy a sóraktár igazgatója a saját házába szállásolta be. Debrőn híres volt piszkosságáról „Szalatyi csintalan fogadója". Viszont elismerően nyilatkoznak a forrói csárda kényelméről, jó kosztjáról (27. kép). Híres utasellátó hely volt az egri Angyal, meg a vár alatti Nagyliter fogadó, Miskolcon a Korona. Ez utóbbi a Pest—Eperjesi Gyorsutazási Intézet felvételi ügynöksége is, ahol 1837-ben Lichtenstein József árulta az úticédulákat.

77 Petőfi 27. kép. A forrói postaállomás és csárda (ma Kakas csárda) Sándor 1847 májusában Füzesabonyban éjszakázik, megosztva szerény szállását egy szász kalmárral és egy lengyel katonatiszttel. A reformkor nemzeti törekvései a postások körében a magyar nyelv hivatalossá tételében, a német helyett magyar nyelvű kezelési okmányok, nyomtatványok (feladóvevények, tértivevény) használatában mutatkozott meg. Végül is a kormányzat engedni kényszerült; 1847-ben rendelkezés történt magyar nyelvű keletbélyegzők használatára. Belső kezelésben is a magyar nyelv volt ez időtől használatos. A kor jellegzetes dokumentuma Zakó János tokaji postakezelő 1846. augusztus 22-én három tanú előtt írásba foglalt esküje: ll.Antalffy Gy. 1943. 225., 227., 235. 53