Dobrossy István: A miskolci vendégfogadók és a vendéglátás története 1745-1945 (Borsodi Kismonográfiák 21. Miskolc, 1985)

BEVEZETÉS „Ez a pohár bujdosik, így éli világát, Kézről-kézre adatik Éljen a barátság" A „bujdosó-pohár" rigmusa — Szendrei J. 19. századi gyűjtésében

1 — Miskolc szimbólumának, az Avasnak, s az itteni középkori eredetű pincékbeli poharazgatásoknak hangulatát idézi. Az Avas borpincéi évszázadokon át nemcsak a helyi és környékbeli jó minőségű bor tárolását, érlelését szolgálták, hanem — a jelentős borkereskedelem és a kapcsolódó iparágak kifejlődése mellett — a vendégvárás—vendéglátás szimbólumává is váltak. A pincesorokat — még az 1950—60-as években is — esténként a „régi bortermelők" hagyományos fogadásai jellemezték, s a környéket a borozgató társaságok jó hangulata töltötte be. Talán a rigmusban is megénekelt bujdosó-pohár szokása táplálta és terjesztette a miskolci vendégszeretet kiemelkedő hírét, s ösztönözte maradásra, vagy visszatérésre annak olyan jeles híveit mint pl. Móra Ferenc, Lévay József és Móricz Zsigmond. Ők alapították - többek között - azt az irodalmi asztaltársaságot az Avason, ahol* a tagoknak névre szóló gravírozott feliratú borospoharai voltak. A pincetulajdonos ezekben a poharakban tette eléjük — természetesen a helyi ételspecialitások mellett — az „édes nedű"-t, amely bora és vendéglátása jól hírének terjesztésére kötelezte a kedves vendégeket. (E poharak többsége napjainkban a rimaszombati múzeum gyűjteményében található.) Történeti ismereteinkre utalva, s újabb levéltári kutatásainkra hivatkozva említhetjük, hogy már a városunkat alapító Miskolc nemzetség tapolcai apátságában olyan feljegyzések készültek a 15—16. században, amelyek több mint félszáz személyes fogadások „étlapjait" és kellékeit veszik számba. De említhetnénk Oláh Miklós nevét is, aki Miskolcra, s az akkor még Miskolctól külön álló, önálló településre, Mindszentre címezte, vagy a diósgyőri várkapitányhoz írta Németalföldről leveleit. Ezekben említést tesz az „életmódváltozással" kapcsolatban a miskolci szokásokról. M. Hungária etAtila c. munkájában felemlít „bizonyos" miskolci táncokat is.

2 Oláh Miklós leírása egyben 1 Vö. Dobrossy l-Veres L., 1979. 37-39. 2 Oláh Miklós korábban sajóládi rendfőnök. II. Lajos király felesége, Mária Királynő tilkára 1527-1542 között Németalföldön tartózkodott, majd 1548-tól mint egri püspök bírta a tapolcai apátság javait 1553-tól esztergomi érsek lett M. Hungária Aula c. munkája Vindobonae-ben jelent meg 1763-ban, majd munkáját újból kiadta Juhász L., Bp. 1938-ban. Munkásságát ld. Magyar Életrajzi Lexikon, Bp. 1969. II. 316.