Dobrossy István: A miskolci vendégfogadók és a vendéglátás története 1745-1945 (Borsodi Kismonográfiák 21. Miskolc, 1985)

A piacok, vásárok rendkívül sokszínűsége a helyei osztásból is kitetszik, de életszerűbb az a kortárs kívülálló átutazó szemével. Bozena Nemöová a cseh széppróza megteremtője 185 l-ben járt Miskolcon és környékén, s jegyzeteiben leírta a miskolci vásárokat.

2 „A miskolci vásárok nagyon népesek ... Már előző este összejönnek a távolabb lakó emberek: a kereskedők és a vevők. Másnap délelőtt az utcák megtelnek néppel, a kocsmákban lárma, kiabálás... Sátor, sátor mellett, az egész utca mentén, köröttük hemzseg a tömérdek ember. Sokféle a viselet, sok nyelven beszélnek, ökrös, lovas, szamaras fogatok vonulnak. Egymás lábára tapos a nép, veszekszenek, átkozódnak, de azért nem térne ki egyik a másiknak! ... Már a vásár előtti estén mindenfelől összesereglik a szekerek szakadatlan sora mindenfajta portékával, s mindegyik szekerén öt-hat ember ül. Nyolc ló vagy négy ökör van befogva, a csikók és kutyák a kocsik mellett futnak, s ezek oly sebesen repülnek, hogy sűrű porfelhő emelkedik feléjük és messzire jelzi útjukat. A városban egyenesen azokba az utcákba fordulnak, ahol dolguk van. A kocsit leállítják a sorba, a lovakat, ökröket kifogják, a kocsihoz kötik. Itt is maradnak az egész vásár idején, éjjel-nappal. Néhány kenyeret vesznek, hozzá még valami ennivalót, mások tüzet raknak és szalonnát sütnek, van aki a kocsi mellé a porba húzódik, vagy pedig a kocsi alá, s így tölti az időt az alvásig ... A vendéglők, az utcák tele emberrel. A vásártéren áthaladva latin, szlovák, szerb, francia, német és magyar, zsidó és cigány beszéd hallható, a vendéglőkben és a korcsmákban víg zeneszó hallatszik, a fiatalság a közkedvelt csárdást járja. Az atyafiak késő estig isznak, ekkor a rendes emberek hazamennek, a kevésbé rendesek pedig addig isznak, míg a zsebük bírja, vagy még tovább is, mert amíg a mai falusi emberünknek földje és háza van, addig a korcsmáros nem aggódik a pénzéért."

245 A sokadalomnak—vigadalomnak a korcsmáros és a fogadós mellett hasonlóan főszereplője volt a kenyeres, a pereces és a zsemlyesütő, s természetesen a pecsenyesütő is. A korcsmákban és pincékben a híres miskolci kenyér és ital mellett ott volt a még híresebbé vált miskolci kocsonya. Kenyeresek, perecesek, zsemlyesütők A 18. századi adatok ismeretében írja Szendrei J., hogy „az őstermelést illetőleg városunk ős időktől fogva két terménnyel tett szert országos hírre: — búzájával, fehér kenyerével és borával".

2 46 Majd másutt folytatja: „az élelmezési ipar tárgyalásánál lehetetlen megemlítés nélkül hagyni a százados múltú 244 Komáromy /., 1963. 245 Komáromy l, 1963. 23-25. 246 Szendrei J., 1904. 2. 589. 125