Dobrossy István: A miskolci vendégfogadók és a vendéglátás története 1745-1945 (Borsodi Kismonográfiák 21. Miskolc, 1985)

nagy kocsibejárótok említik. Erre utalva a 19. század elején jelenik meg a napjainkban is használt, fogalommá vált elnevezés, a Sötétkapu. A Sötétkapu keleti és nyugati szomszédépületei pedig a Széchenyi utca déli frontvonalát kialakítva eltüntették az ősi piacteret.

2 41 Ezen a miskolci belső piacszakaszon alakultak ki a vásározással kapcsolatos építmények, a boltok, a korcsmák és a vendégfogadók. így a Derék piacon állt a Fekete Sas és a Szarvas Korcsma, az Alsó Piacon a Három Rózsa, a Felső piacon a Dőry korcsma, a későbbi Korona helyén. Az állatok és a termények árulására folyamatosan kialakul a lakott településen túl, de vízhez is közeli un. külső piac, amely a város főutcáján keresztül éppúgy megközelíthető, mint a Zsolcai, vagy a Szentpéteri kapu irányából. Ez a későbbi búzavásártér és az állatvásár tér. Környékén, mindkét városkapu táján a fogadók és korcsmák helyezkedtek el. A Szentpéteri kapuban a Szendrei által is említett, ételt, italt, szállást adó Törökfő, Magyar huszár és Szarvas mellett az étkezési lehetőséget is biztosító tetemvári borospincék. Városkapuink közül a legfiatalabbik, a Zsolcai kapu, s ezen belül (a Leszüt, majd a Szilágyi és Diskant Gépgyár mellett) állt a Fehér Kakas, vagy Kakas fogadó és korcsma. A 19. század végére legtöbb magyarországi vásáron kialakul a mérnöki pontossággal megalkotott árusítási rend.

242 Miskolcon az 1868-as új piacrendőri szabályzatból nagy biztonsággal lehet rekonstruálni a 19. századi vásárokat. 34 pont foglalja össze a tennivalókat, s ebben meghatározzák, hogy milyen árut, milyen terményt hol, s miként lehet árulni.

2 4 3 A vásárok vendéglőseivel, az ún. tractőrökkel a búzapiacon, de a főutca más részén is találkozunk. A piacrendőri szabályzat megfogalmazza: „A városi butyka-korcsma előtt és oldalt lefelé, a kenyér és perecz árusok, s egy pár gyümölcsös kofák árulhatnak". A 19. pont szerint „a Három rózsa előtt a fésűsök, szappanosok, nyakkendősök, ezeknek átellenbe gombkötők, könyvkötők, a luczi korcsmáig; azon túl a Sötétkapuig a pereczesek, barna és fehér kenyérárulók" foglalhatnak helyet. A vásárokkal kapcsolatban alakult ki, s azok folyamatos velejárója lett a fuvarozás, s a fuvarosok a korcsmák és a fogadók örökös vendégei lettek. A fuvarosokkal kapcsolatban ekként fogalmaz az 1868-as szabályzat 33. pontja: „A vásárokra járó mesteremberek a vidéki fuvarosokat eddigelé a forgó-híd környékén szokták felfogadni, miáltal a közlekedők is gátoltattak, sőt magokra nézve is alkalmatlan volt, jövőre a nevezettek felfogadási helyéül legalkalmasabbnak találtatott, a különben is az előbbi helytől nem távol eső tér, amely az izraeliták iskolája is a gubások áruló helye között vagyon." (Ez az akkori Csillag fogadó környéke.) 241 DobrossyL, 1976. 113-114. 242 MNL. 1982. 5. 499. 243 A piacrendőri szabályzat részletesen közli: Szendrei J., 1911.4.779-782. 124