Dobrossy István: A miskolci vendégfogadók és a vendéglátás története 1745-1945 (Borsodi Kismonográfiák 21. Miskolc, 1985)
vagy a 19. századi szabályrendelet szerint inkább kávémérés volt. Ez azért érdekes, mert a címtárak, összeírások a cukrászokat külön jelölik, míg a kávézókat általában a vendéglősök, szállodások közé sorolják. 19 * A miskolci kávéházakat, kávézókat a könnyebb áttekinthetőség érdekében alábbiakban két csoportba sorolva mutatjuk be: 1. Különálló kávéházak, 2. Szállodai kávéházak. 1. Különálló, önálló kávéházak Jost-Rabel-Roraiusz. A 19. század első két évtizedében még nem volt Miskolcon cukrászda, mint ahogy Magyarországon sem voltak széles körben ismertek a cukrászok és termékeik. A tea- és cukorfogyasztás már nem tartozott a fényűző életmódhoz, mint ahogy a kávé és tejszín fogyasztása sem ment ritkaságszámba, jóllehet nem nevezhető még a hétköznapok megszokott italának, inkább a vendéglátás, társasági élet kelléke volt. A cukrászipar miskolci meghonosodása összekapcsolódik Reviczky Ádám 1829. évi főispáni beiktatásával. Erre az alkalomra érkezik ide Bécsből Jóst János, aki megtelepedik a városban, sőt még ebben az évben Rosa Naum, azaz Rózsa Antal görög kereskedő Széchenyi 5. sz. házban meg is nyitja „Kávéházzal egybekapcsolt cukorsüteményes boltját", amely első ilyen jellegű vállalkozás volt Miskolcon". A kávéház a szomszéd házba nyúló helyiség volt. Az idők múltával e helyiség megszűnt az üzlethez tartozni. 192 Az épületkihasználás, ill. az üzlet kialakítása is mutatja, hogy Jóst kísérletet tett a cukrászat kávéházzal egybekapcsolt meghonosításával. A kávéház ugyanis a miskolciak előtt már ismeretes volt, a cukrászat viszont nem. A kávéház így a cukrászdából nyílt át a szomszédos Széchenyi u. 3. számot viselő házba. A kávéház jellegével együtt jár a helyben fogyasztás, s ennek összekapcsolása a cukrászattal a svájci cukrász által meghonosított új üzlettípus, ahol az üzlet már nemcsak eladói, hanem egyben fogyasztási hely is. 193 (A svájciak honosították meg az édességárusító cukrászbolt és a helyben fogyasztású kávéház összekapcsolásával a vendéglátóhelyet, ahol már a társalgási ülőlehetőség is adott volt.) Jóst halála után, annak özvegyétől Zuan Rudolf eperjesi „czukor csemege készítő mester" vásárolja meg az üzletet. Társa az 1807-es születésű Silvestri (vagy: Silvesteri) Jakab mester volt, aki sokféle süteményt, likőrféleséget, 191 Ld. pl. a Miskolci Ipartestület Jelentései-t, nevezetesen az 1925. (XLI.) évit, 1926. 23. 192 Rózsa M., 1975.245. 193 Hasonlót állapít meg Rózsa NL, \914.294 . 100