Dobrossy István: A miskolci vendégfogadók és a vendéglátás története 1745-1945 (Borsodi Kismonográfiák 21. Miskolc, 1985)

puncsot és fagylaltot kínált vendégeinek. A Szűzhöz címzett üzletéből azonban már hiányzott a kávé. 1856 decemberben Süvestri a városi tanácstól kávéházi jogot kér, amit a diósgyőri koronauradalom ellenez, mivel Koronavendéglőjének és kávéházának forgalmát ez rontaná. A tanács a jogot ennek ellenére megadja, többek között hangsúlyozva, hogy „van a műveltebb közönségnek egy része, amelyet az eddig fennálló kávéházak ki nem elégítenek" 194 Ebből a válaszból egyrészt arra következtethetünk, hogy 1856-ban több kávéház volt Miskolcon, másrészt arra, hogy Süvestri cukrászdája igencsak az előkelők közé tartozhatott, amely alkalmas volt műveltebb közönség igényeinek kielégítésére is. 1869-ben meghal Süvestri, akit özvegye, majd őt Giovannini Rudolf cukrász követi, aki 1871-ben halt meg. Az érvényben lévő Iparrendtartás értelmében őt hasonlóan özvegye követte az üzletben. Az özvegy mellett Prevosti Oszkár cukrászkodik, s amikor az özvegy meghal 1895-ben Prevosti átadja az üzletet Ráhel Albertnek, majd 1905-ben a házat is eladja neki.

195 Ráhel (lőcsei születésű) 1895-től 1938-ig vezette az üzletet, s ez a hosszú idő indokolja, hogy az idős miskolciak ezt a cukrászdát egyformán nevezték 67. kép. Roráriusz Gyula újsághirdetése 1938. nov. 19-én 194 Mvlev. 4227/1856. 195 RózsaM., 1975.255. 101