Nagy Károly: Somsálybánya története (Borsodi Kismonográfiák 20. Miskolc, 1985)

1917 fordulóján és 1918-ban egymást érik a sztrájkmozgalmak és a szolidáris tüntetések. Az első világháború alatti munkásmegmozdulások Gyetvai György — ma 85 eves nyugdíjas bányász — a következőkben mondta el, évekkel ezelőtt az első világháború alatti szervezkedésüket, mozgalmi tevékenységüket, a Tanácsköztársaság ideje alatt végzett munkájukat, majd azt követő megpróbáltatásait: „1916 vége felé a szabadság utáni vágy összehozott bennünket Peész Mihállyal, aki 1902-ben Salgótarjánban bányász volt és szervezett munkás — ami miatt elbocsátották —, Somsályon a lakatos műhelyben dolgozott Ádám Jánossal és Szarvas Józseffel. Mi négyen ebédidő alatt többször találkoztunk és beszélgettünk a szervezkedés lehetőségeiről. 1917 februárjában kapcsolatot teremtettünk az Ózdi Vas- és Fémmunkás Szakszervezet vezetőségével és a Népszava Szerkesztőséggel, ahonnan tanácsot és útmutatást kértünk a szervezkedés megkezdésére. Megjött a tájékoztatás és közölték, hogy a bányászok részére szervezkedési szabadság még nincs törvénybe iktatva. így, mint a Bányamunkás lap előfizetője szerepelhetünk. Kaptunk több Bányamunkás lapot és Népszava újságot is. Ezek után kezdtük meg a szervezkedést a legmegbízhatóbb emberekkel. A vidéki községekben megbízható embereket kerestünk, akik a helybeli munkásokat szervezték. Már 1917-ben a háború következményeként előállott súlyos anyagi körülmények között élt a munkásság. A közellátás nagyon rossz volt a bányatelepen, nem különb a bánásmód sem. A helyi katonai parancsnokság a büntetés barbár eszközét, a kikötést is alkalmazta, ami nagy elkeseredést váltott ki a munkásság körében."

96 1914-ben a somsályi bányát is hadiüzemmé nyilvánították. Somsályról 186-an vonultak be katonai szolgálatra. Ezeknek a családjai kereső nélkül maradtak. Csökkent a termelés, a bérek, ugyanakkor az élelmiszerek és ruházati cikkek árai egyre magasabbra szöktek. A háború terhei elsősorban ezeket a munkáscsaládokat sújtották a legjobban. Az itthonmaradt 310 főből álló, 18—50 év közötti munkást „népfelkelő munkásszázadba" osztották be, akik mozgósítás alkalmával bevonulásra voltak kötelezve. A bánya munkásait feleskették arra is, hogy ha szükséges hadba mennek. Addig is katonai fegyelem alatt álltak, katonasapkát kellett viselniük. A népfelkelő munkásszázadokba sorolt munkásokra katonai fegyelem vonatkozott. Máriási János volt somsályi bányamunkás a következőket mondja az eskütétel alkalmával elmon63