Nagy Károly: Somsálybánya története (Borsodi Kismonográfiák 20. Miskolc, 1985)

A RIMA Értesítője az 1930/31. évről, a somsályi iskolában 201 tanulót tart nyilván s valamennyi magyar anyanyelvű.

72 A népesség növekedésével együtt nőtt a gyermekek száma is. 1930-ra a 14 éven aluli gyermekek száma már eléri a 418 főt, ebből 201 tanuló járt iskolába. Ebből arra lehet következtetni, hogy a családok akkor mind népesek voltak. Az egy gyermekes család ritkaságszámba ment. A régi iskolai naplók is bizonyítják ezt: egy családból több esetben 4—5 gyerek járt iskolába. Az előbbi statisztikai adatok már azt mutatják, hogy a népesség számából mindössze 32 fő nem magyar anyanyelvű. Mit mutatnak ezek a számok? Azt, hogy az idegen anyanyelvű bányászok elmagyarosítása sikerrel járt. Többen kérték honosításukat. Segítette a magyarosítási törekvést az iskola is, hiszen ott csak magyar nyelven folyt a tanítás. Miután a különböző nemzetiségű családok, akik nem tértek vissza szülőföldjükre, összeolvadtak a magyarokkal és utódaik közül még ma is sokan itt élnek. Erre utalnak a mai családnevek is. Román nemzetiségűek a: Redák, Mikucza, Dezselán, Fanácza. Lengyel származásúak: Siatinszky, Noviczky, Dridiczky, Hankusz. A szlovák származásúak főleg Nyitra vidékéről valók: Ribánszki, Vranovics, Veják. Cseh nemzetiségűek: Bejcsek, Bilesch. Ezek a családok jó szakembereket neveltek. Gyermekeik is a bányánál dolgoztak, vájár és iparos szakmákban. Sőt még unokáik is a bányánál dolgoztak. A somsályfői bányanyitás (1921) és az ezzel kapcsolatos telepítés után a bányatelep lakóinak száma, mint az iménti statisztikából láthattuk 1100 fölé emelkedett. Foglalkozás szerint a 375 kereső férfi közül 371 az iparban, a somsályi bányában dolgozott, vagyis mind bányászok voltak. 1948-ban a telepi lakosság lélekszáma: még mindig 1151 fő. Az 1957-es lakásépítési kampány után a lakosság száma ezt már jóval túlhaladja, s 1964-ben eléri az 1450 főt. Majd a bánya bezárása után (1972) ez a szám valamelyest csökkent és 1979-ben a telepen 1300 fo élt. A bányamunkások szociális helyzete A somsályi bányánál kezdettől fogva működött az un. társláda, illetve társpénztár. Ez a bányamunkások olyan legrégebbi intézménye volt, mely sorsukon egyes esetekben igyekezett segíteni. Ez azonban nem volt egyéb, minthogy az éhenhalástól mentette meg a bányászcsaládokat. Ugyanakkor ezek a szolgáltatások csak átmenetiek voltak és nem állandó jellegűek. A somsályi szénbánya működésének első éveiben, vagyis a század elején a társpénztári intézet tulajdonképpen az 1854-ben kibocsátott osztrák általános 48