Nagy Károly: Somsálybánya története (Borsodi Kismonográfiák 20. Miskolc, 1985)

6-án kelt ózdi Sturman családi ingatlan összeírását tartalmazó okiratban a 33. oldalon a következőt olvashatjuk: „meg kell jegyezni, hogy az összeírt szántóföldből 20 hold a vasművelő egyesület által kisajátíttatott 4000 forintért".

14 A legkedvezőbb adottságot a feltárás és a kezdeti bányászás stádiumában levő várkonyi (Sajóvárkony) és karúi (Ózd) barnakőszén jelentette. A kutatások jelentős barnaszénkincset tártak fel, ez a későbbiekben be is igazolódott. A másik adottságot a nagy kiterjedésű erdők faanyaga jelentette, amely a fejlődés adott szakaszán, mint bányafa- és faszénbázis volt jelentős, ebben ismét a Sturman család volt leginkább érdekelt, mivel Ózd erdeit zömében ők bírták. A gyár vízszükségletét a Hangony-patakból tervezték ellátni. A gyár telephelyét alapvetően a gazdasági tényezők határozták meg. Az a körülmény, hogy egy tonna finomított készáruhoz kb. 5—6 tonna szenet használtak fel, szükségszerűen meghatározta a vasfinomító gyárnak szénre való telepítését. A gömöri vastermelők tehát szükségszerűen rákényszerültek arra, hogy az első időben a nyersvas finomítását, később a fejlődés még magasabb szakaszán a kohókat is, a szénben gazdag Hangony-patak és a Sajó folyó alsó szakaszára telepítsék.

15 Borsod megyében a szénbányászati intenzív üzemi termelés elsőként Ózdon és környékén indult meg. Hogy ez így történt, ebben a földrajzi helyzete is közrejátszott. Az ózdi szénmedence szénterülete feküdt ugyanis legközelebb a gömöri vasgyárakhoz. Amikor a vasgyártás már korábban említett fejlődése szükségessé tette a kőszén nagyarányú felhasználását, érthető, hogy a gömöri vastermelők figyelmét a vasgyáraikhoz közel fekvő Ózd-Sajóvárkony-Center térségében megnyitott kis bányák e szénterületre irányították. A magyar kapitalizmus kibontakozásának kezdetén a termelőerők fejlődése, a fokozódó szükségletek teszik lehetővé a Sajó-völgyi és az Ózd-környéki barnaszén fokozott feltárását és kiaknázását. A gömöri vasgyárak néhány évtizedig még működtek, sorsuk — különösen a kohók koksztechnológiájának bevezetése után — megpecsételődött. Az iparvidék gazdaságföldrajzi helyzetének megváltozásában nagy szerepe volt a közlekedési hálózatnak, elsősorban a vasúthálózatnak. A XIX. század második felében az ózdi gyár felépítése után (1847) bontakozott ki állandó kölcsönhatásban Ózd és környékének szénbányászata, vaskohászata, valamint közlekedési hálózata. E történelmi korszak kezdetén az ózdi vaskohászat lényegében a gömöri nyersvas továbbfeldolgozója volt. Gömör fokozatosan vasérc, bányafa, mészkő és egyéb nyersanyagok szállítójává vált Borsod számára, ahová áttevődött a vaskohászat központja.

16