Nagy Károly: Somsálybánya története (Borsodi Kismonográfiák 20. Miskolc, 1985)
A bányászkodás kezdetei Somsály-pusztán „Az egercsehi szénterület közvetlen ÉÉK-i folytatásába esik a Borsodnádasd—Ózd-vidéki szénterület, amely két elkülönült szénvonulatból, egy nyugatiból és keletiből áll. A nyugati szénvonulat Borsodnádasdtól kissé Ny-ra kezdődik, s ÉÉK-nek, Járdánháza—Arló—Hódoscsépány—Ózd irányába húzódik. Hossza kb. 9 km, szélessége 300—1300 m, átlag 500 m, keleti oldalán hatalmas vetődés a határa. Ide tartoznak a járdánházai, arlói és somsályi szénterületek, amelyeknek legnagyobb részét eddigelé már lefejtették. A keleti szénvonulat az egercsehi-bekölcei szén területnek tulajdonképpeni folytatása, az előbbinél jóval nagyobb kiterjedésű. Kezdődik a borsodnádasdi lemezgyár táján, ahonnét ÉÉK-re áthúzódik a Szekeresbükk, majd Csernely, Somsályfő, Farkaslyuk tájára, Omány-csokva és Sáta határaiba, továbbá Sajóvárkony, Center, Bánszállás környékére s végül Királd-Sajóvélezd környékére. Ide tartozik a borsodnádasdi lemezgyári szénterület, a szekeresbükki, somsályfői, farkaslyuki és bánszállási szénterület. Az egész ózdvidéki szénterület majdnem teljes egészében a »Rimamurány—Salgótarjáni- Vasmű Rt.« birtoka." 17 A Gömöri Vasművelő Egyesület első bányáit az Ózd melletti Karuvölgyben és Nádasdon nyitotta meg. A gyárhoz legközelebbi szénlelőhely — Ózd határában — Karu-bányatelep volt. Megindulásának időszakában ez volt az egyik legjelentősebb szénbányája. Az itt bányászott szén minőségileg is a legjobb szenek közé tartozott. Ezért a gyár a legnagyobb gondot ennek a bányának a fejlesztésére fordította. Az eddigi szénkibüvások mentén folytatott kezdetleges szénkitermelés helyett táróművelésre tértek át. A gyáron belüli vasúti szállítás érdekében 1861-ben lóvontatású vasutat létesítettek Karu-bánya és a Hengerlőgyár között, a kitermelt szén szállítására. 18 Lóval vontatták fel Karúig az üres kocsikat, s mivel a pálya lejtős volt, megrakva, fékezve engedték le a szénnel rakott kocsikat a gyárba. A tárnás művelésre való áttérés hozzáértő szakembereket kívánt. így kerültek a karúi bányához a cseh és lengyel bányamunkások. Ezeket a bányászokat viszont le kellett telepíteni. Ezért 1861-ben — a Karu-bánya mellett —tizenkét család részére lakások felépítését határozták el a Rimamurány-völgyi Vasművelő Egyesület vezetői. 1863-ban a lakásokba beköltöztek a bányászok. Borsod megye első bányász munkáskolóniájának felépítésével Ózdon megteremtették az idegen bányamunkások letelepítésének egyik fő feltételét. 19 15
