Nagy Károly: Somsálybánya története (Borsodi Kismonográfiák 20. Miskolc, 1985)

dolgozók részére. Az oktatás hetenként 2 alkalommal a helyi általános iskolában volt, ahol az ózdi Ipari Szakmunkásképző Intézet oktatói végezték az elméleti képzést, míg a gyakorlati részét a gyáregység szakképzett mérnökei végezték és műszaki dolgozói. A jövőben a gyáregység gazdasági vezetése folyamatossá kívánja tenni munkásainak képzését, továbbképzését. A bőrdíszműüzemben a szakmunkás-utánpótlást — ami évente átlagosan 15 fő — az ózdi 102. sz. Ipari Szakmunkásképző Intézetbe beiskolázott és ott végzett tanulókkal biztosítják. A betanított munkások szakmunkássá való képzését minden erőfeszítésük ellenére nem tudják terjesen megoldani az Ipari Szakmunkásképző Intézet oktatáskapacitás hiánya miatt. A két üzem létrehozásával tehát a körülmények erősen megváltoztak, mind az életmód, mind a művelődés terén. Elkezdődött egy sokkal nehezebb, műveltséget, megváltozott életmódot igénylő korszak, mert a korszerű technológia, a gépek, a termelés is sürgetik ezt. Család és demográfiai helyzet Mint arról már korábban is szóltam, mintegy fél évszázadon keresztül szinte változatlan a családok helyzete, s azon belül a családtagok szerepe. A családi nevelés erősen anyacentrikus volt, hisz alig volt család, ahol 2—3 gyereknél kevesebb lett volna. A felszabadulás utáni időkre jellemző — még a 70-es évek elejére is —, hogy a gyermekneveléssel foglalkozó családanyák 35%-ának a minimális átlagműveltsége, a 8 osztályos általános iskolai végzettsége sem volt meg. Az alacsonyabb műveltségű szülők nem törekedtek arra, hogy gyermekeikből magasabb műveltségű ember legyen, mint önmaguk. Legalábbis a nagyfokú műveltségbeli különbségek kialakulását igyekeztek tudatosan gátolni. Igen „előkelő helyet" töltöttek be ebben a tendenciában — még ma is — a cigány szülők. A szülők törekvését igazolja az általános iskola dokumentumaiból kiolvasható továbbtanulási irányultság. Csak annyi erőfeszítést követeltek gyermeküktől, amennyi elegendő egy szakma elsajátításához. A műveltségi egyenlőtlenségek tehát egyaránt megtalálhatók a szülők és gyermekeik körében. Szemléletbeli változás csak a 70-es évek elején következik be a családoknál, amikor is a szülők műveltsége tekintetében előrehaladó változás következik be. Ekkorra már a szülők több mint 75%-a rendelkezik az alapvető műveltséggel, s ennél magasabb szintre lépett az apák közel 20%-a. 123