Nagy Károly: Somsálybánya története (Borsodi Kismonográfiák 20. Miskolc, 1985)

VII. ÉLETMÓDVÁLTOZÁS A BÁNYATELEPEN Élet- és munkakörülmények A település mai helyzetének megítéléséhez és világosabb megértéséhez szükséges az előzményekről is szólni. Milyen messzire menjünk vissza? Úgy gondolom, a bánya megszűnését megelőző néhány évet kell megvizsgálni. (Ez az 1960-as évek közepére tehető.) Majd ezt követően kísérjük figyelemmel bizonyos mértékig a visszaesést, a stagnálást és a közelmúlt prosperitásának az időszakát, mely a jövő fejlődésére is utal. A bányászkodás Somsályon hét évtizeden keresztül biztosította az ott élő munkások és családjuk számára a megélhetést, a felszabadulás után a jobb életet. Annak ellenére, hogy a bánya bezárásáig (1972) a bányászok — elenyészően kevés kivételtől eltekintve — feleségének nem volt munkaviszonya, háztartásbeliek voltak, fő feladatuk, munkájuk a család ellátása, a gyermekek nevelése volt. Ez az állapot életkörülményükben is kifejezésre jutott. A bányatelep lakossága 1964-ben 1450 fő volt. Foglalkozás szerint mind bányászok voltak, vagy a bányaüzem kiszolgálásához szükséges iparban foglalkoztatottak. Ekkor a dolgozók havi bére a 3000—3500 Ft-ot is elérte. A családok nagy része, mintegy 2/3-a igen jó, a fennmaradó 1/3-a gyenge, vagy rossz anyagi körülmények között élt. Általában ezek a családok, cigányok és sokgyermekesek voltak. Életmódjukra jellemző volt, hogy a legtöbb család (a 2/3) a hónap eleji fizetésből megvásárolta a szükséges élelmet, a megmaradt pénzt pedig takarékban gyűjtötte, hogy majd megvásárolják a családnak szükséges dolgokat, tartós háztartási cikkeket, s lakásukat korszerűsítsék, szépen berendezzék. A 60-as évek elejére közel 100 új lakással bővül a bányatelep (ikerlakások) a „Rózsadombon" és a „Templom-völgyében". Ezek a lakások már kétszobásak, előszoba, kamra, konyha és fürdőszoba beosztásúak. Az új és korszerűnek mondható lakások kulturáltabb, igényesebb életmódot is biztosí121