Dobosy László: Gömörszőlős : egy gömöri falu néprajzi monográfiája (Borsodi Kismonográfiák 19. Miskolc, 1985)

1799-ben a konzisztórium 17 pontból álló törvényt hozott a két község, Gömörszőlős és Kelemér rendjének fenntartására, ugyanakkor a büntető szankciókat is kialakította. "1. Törvény. á község közzül, ha valaki valamely törvénytelenségeért és botránkoztató tselekedetéért á Consistorium eleiben hivatatván vakmerőségből meg nem jelenik az első hivatalra, fog büntetődni 30, harminc krajczárokra, ha á másodikra sem Egy Rh. forintokra, ha harmadikra is megmarad vakmerőségeben, az Ur Vatsorájával való Élettől fog eltiltatni mind addig, mig meg jobbulásanak 83 és engedelmességének jelét nem fogja á Consistorium tapasztalni." A jegyzőkönyvekből kitűnik, hogy gyakori volt a káromkodás, pedig sorozatosan előfordult, hogy a községi bíró a káromkodó embert keményen megbüntette, megpálcázta még 1834-ben is. "Tóth János fia István 1789 dik esztendőben katonának állván hazajött, úgy mint már katona, Poszobán rettenetes lármát indított, az apja is akkor nagy káromkodásba fákadott, de noha az aratás előtthe esett, mindazáltal Tóth Jánost elébb bé nem lehetett venni, úgy el csavargott, hanem éppen szüret után az Uri Szent Vatsorával ujj borral való élés előtt tartatott Consisztoriumba" rendeltetett. Tóth János megesküdött, hogy a recski útban "ő nem lopott, áz ellopatott Jüszág, hogy ment a szekérre nem tudja". Ugyanakkor rettenetesen káromkodott. Ezért 25 pálca ütésre büntetettetett, mit a bírónak kellett végrehajtani. 1791-ben a községben még használták a kalodát. A XVTII. században a községben még gyakori volt a verekedés, különösen a kelemériekkel volt gyakran nézeteltérésük. Ezért a gömörszőlősiek ebben az időben izgága, verekedő emberek hírében álltak. A gyakori verekedést bizonyítja több bejegyzés is az elhaltak anyakönyvében. Ilyen bejegyzéséket találni ott: "megyilkoltatott, agyon üttetett, ütésbe-, verésbe halt meg". 1791-ben Kelemérben az istentisztelet alatt négy poszobai legény felfordu87 lást csinált, mondja a jegyzőkönyv. Ugyancsak a templomban rendetlenkedő gyermekeket 12 vesszőütésre ítélték. Mivel azonban csak nyolc csapást kaptak, a vesszőt meg kellett nekik csókolni. 1876-ban két poszobai legény a templom tornácában verekedett össze a keleméri legényekkel. Pénzbüntetésre 88 ítélte őket a konzisztórium. A konzisztórium meg is állapította, hogy "á Poszobaiakkal több baj van". E megállapítás alapja többek között a kelemériekkel lezajlott sok vita volt. Gyakran előfordult, hogy egy-egy önkéntes munkavállalásnál vagy anyagi juttatásnál a Poszobaiak nem akarták a rájuk kirótt- részt vállalni. Állandóan nehezményezték, hogy nekik nincs iskolájuk, 69