Dobosy László: Gömörszőlős : egy gömöri falu néprajzi monográfiája (Borsodi Kismonográfiák 19. Miskolc, 1985)
a lelkész sem náluk lakik és mégis gyakran nagyobb mértékben kell hozzájárulni az iskola, a tanító és az egyházi épületek fenntartásához, tatarozásához. "Á csűrös kertre uj vesszős kaput kellett fonni." A pjncéhez tölgyfa gerendát kellett adni. Az új istállóhoz fát és munkát, a csűr befedésére zsúpot, a paplak építéséhez fele munkát nekik kelett biztosítani, pedig a lélekszám arányában még harmada sem járt volna. 1811-ben a poszobai marhás emberek tiltakoztak az ellen, hogy a parókiára két-két szekér fát vigyenek, mint eddig, mert .sok a cserjés erdejük. 89 Csak egy-egy szekér fát voltak hajlandók a lelkésznek behordani. Mindezek vitát és ellentétet váltottak ki, s igyekeztek a keleméri szolgáltatásokat megtagadni. A keleméri szilváskertbe szilvafa ültetést határozta el a kon90 zisztórium. A poszobaiak megtagadták ebben a munkavégzést. Az egyháztanács tagok arra is ügyeltek, hogy a férfiak ne menjenek akkor az asszonyok házába, ha a férj nem volt otthon. 1792-ben "Kovács György á Kováts János házához, maga otthon nem létében ment, arra büntettetett, hogy kövesse meg Kováts Jánost, szenvedjen 12 pátzát: azért pedig, hogy á 91 Consistoriumba czitáltatván is meg nem jelent fizessen fél forintot." A leányok fedetlen fővel jártak, ezzel különböztek a fejkendős asszonyoktól. Ha azonban kitudódott, hogy gyermeket várnak "fejkendő nélkül többé 92* az utcán nem járhat"-nak. A kisebb vétségek felett tehát az egyháztanács ítélkezett, s ha testi fenyítés volt,a bíró hajtotta végre. Pl.: Vojtkó Mihályt a konzisztórium 17 pálca ütésre vagy egy Vforint büntetésre ítélte, mert mikor Szikszóról hazafelé jövet, ahová hordókat vitt a vásárra, Sziráknál egy libát az ostorral 93 megfogott és útközben megette. Súlyosabb bűncselekmények feletti ítélkezést a szolgabíróra bíztak. 1811-ben "Szabó Pál részegen halálosan eltapodván putnoki lakos Kováts Györgyöt". A pelsőci vármegyei törvényszék megüntette. A részegség gyakori volt és sok bajt okozott. 1834-ben Vak Babus Györgyöt pince feltöréséért a vicealispán "á helybeli Biró által ötven reá verettetésével megbüntette", a vele 94 cimboraságban lévő szomszédjával Babus Gergellyel együtt. 1720-ban Rimaszombatban az alispán elnöklete alatt egy poszobai lakos boszorkányperét tárgyalták. Tóth Katalint azzal vádolták, hogy Varga Istvánná tehenét a kemencéből kivett fűvel megrontotta. "Azon á nyáron tejet nem ehetett, hanem csak tejfele volt", sőt Balogh Erzsébet azt is látta, hogy a tehén "az ablakon benézett és bőgött". Gál Katalin leányánek meg a lába dagadt meg azután ahogyan Tóth Katalin náluk volt. Tóth Katát a boszorkánykodás miatt 60 botütésre ítélték. 95 7C
