Dobosy László: Gömörszőlős : egy gömöri falu néprajzi monográfiája (Borsodi Kismonográfiák 19. Miskolc, 1985)

ve, ha komák vagy komaasszonyok lettek. Ebben az esetben, ha egykorúak vol­tak, akkor is magázták a komaasszonyt. A_köszönés általában a napszakonkénti köszönés volt, a nőknél is, ugyanúgy mint a férfiaknál. A fiatalabb az idősebbnek "Jó napot Mari néni!" - köszönt. Az idősebb "Adjon Isten neked is!" - köszöntéssel fogadta. Az egykorú fiatal "Szervusz!"-szál, az idősebb egykorú "Jó napot!"-tal üdvözöl­te egymást. A köszönést legtöbbször a megszólítás helyettesítette. Ha a gaz­da szekéren jött és hozta az ekét "Jó ment-e?" vagy "Szántani vót?" - kér­déssel üdvözölték, amire a válasz "Jóment!", vagy "Szántani!". Ha az asszony kapát vitt magával és a faluból kifelé ment "Kapálni megy?" - köszöntötték. "Kapálni!" - fogadta a köszöntést. A legények hasonló korú legénnyel talál­koztak, akkor is, ha nem a faluból való volt "Szervusz!", "Szervusz cimbo­ra!", "Hogy vagy?" - megszólítással üdvözölték egymást. Képviselőtestületi, Prezsbitériumi tagnak csak házasembert választot­tak. A legények nem szólhattak bele a falu életébe. A házasember kocsmába csak ritkán fordult meg, oda csak a legények jártak. A gömörszőlősi emberek rátartiak voltak. A tekintélyt a földterületen kívül az döntötte el, hogy kinek hány lova volt és milyen gazda volt. A leg­rátartibbak a Kovács és a Babus családbeliek voltak, mint akik a község leg­régibb lakói közé tartoztak. Minden valamire való gazdának legalább két lova volt, de gyakori volt a négy lovas, sőt a hat lovas gazda is. Akinek hat lo­va volt, annak két lova parádés ló volt. Azt igába nem fogták. Régen az egyik Kovács családnak hat lova volt. Volt is sok haragosa, irigye. Egy al­kalomnál bosszúból éjszaka az istállóban két lovát leszúrták. A gömörszőlősi és keleméri emberek között mindvégig megvolt a rangbéli különbség, pedig mindkét falu lakói jobbágy sorban éltek. A gömörszőlősiek rangosabbra, többre tartották magukat. Még 1979-ben is így jellemezte a 95 éves Kiss Mária néni a kelemárieket, hogy "azok csak zsellérek". A különb­ség a gazdasági helyzetükből adódott. Szőlősön a földesúr nem lakott hely­ben, így a jobbágyok önállóbbak voltak, szabadabban gazdálkodtak, lovat tartottak, téglatomácos lakásokat építettek. Kelemérben az igás állat az ö­kör vagy jármastehen volt, csak négy gazdának volt lova. Három földesúr a községben lakott, ezért a jobbágyok kötöttebbek voltak, jobban függtek föl­desuraiktól. Házaik fatornácosak voltak. A községben több volt a zsellér. A közrend, közerkölcsre és jó magatartásra konzisztórium, de a községi bíró is ügyelt, s ha tudomást szereztek valamilyen rendellenességről, igye­keztek azt megtorolni. Ennek megismertetésére az alábbiakban közlök néhány határozatot, melyeket a konzisztóriumi jegyzőkönyvekben találtam. 68

Next

/
Thumbnails
Contents