Dobosy László: Gömörszőlős : egy gömöri falu néprajzi monográfiája (Borsodi Kismonográfiák 19. Miskolc, 1985)

bérbe. Eljöttek erre a keleméri, szuhai, dövényi legények is. Ha valamelyikük szeretőjét elkérték, a más falubeliek összeverekedtek vagy kihajtották őket a faluból. A múlt század végén történt, hogy amikor Repka Lajos választottját elvitték táncolni a dövényiek, kikergették a faluból mind a 12 dövényi legényt és a hegyen túlig űzték őket. A legények a leányokkal a fonóházban találkoztak. A faluban a századforduló idejében két fonóház volt, külön az alvégben, külön a felvégben. A fonóházban a lányok a fal körül ültek és fontak, míg a legények a szoba közepére helyezett asztalt ülték körül és kártyáztak, s közben szót váltottak a leányokkal. A fonóházba menetelnek és az ott töltött időnek külön rendje volt, amit be kellett tartani. Az utcán a legény a leánnyal nem beszélgetehetett, legfeljebb megszólíthatta menetközben. Elítélték azt a leányt, aki leállt a legénnyel beszélgetni. A párválasztás a szülők dolga volt, a fiatalokra csak tudomásulvétel hárult. A legények a leányos házhoz csak eljegyzés után járhattak. Akkor is csak meghatározott napokon. Szerdán, szombaton és vasárnap este 6 és 9 óra között látogathatta meg a leányt. Vasárnap délután az istentisztelet után is elmehetett a legény a jegyeséhez. A látogatás befejezése után a legényt a leány kikísérte, de a kapuig nem mehetett vele, csak az ajtóban álltak meg egy rövid beszélgetésre. Ha 4-5 percnél tovább beszélgettek, a leány anyja kiment és behívta a lányt. Ha a lánynak nem tetszett a legény, nem kísérte ki. A fiatalok vasárnap délután, az istentisztelet után közösen szórakoztak. A leányok egymásba karolva énekelve sétáltak az úton le-fel. A legények kimentek a temető oldalba és ott szórakoztak, tekéztek, guncáztak vagy éppen hosszúmátáztak, addig míg lucernáért nem kellett menni. Szürkületkor hazavonultak, mert megkezdődött az etetés, fejés. Az öregek vasárnapi szórakozása abból állt, hogy kiültek a kapuk elé és beszélgettek. Külön háznál az asszonyok, külön a férfiak. 6-8 ember is ült egy-egy csoportban és úgy mondták el egymásnak a hét közben hallott híreket, tárgyalták meg a falu, az ország dolgát. A megszólítás koronként változott. Az iskolás korban lévő gyermekek nemre való tekintet nélkül tegeztek egymást, az idősebbeket pedig magázták. A felnőttek közül a közel egykorúak tegeződtek, de ha már 10-15 évnél idősebb volt, azt magázták, még akkor is, ha a fiatal gazdánál egy idős cseléd dolgozott. A szegényebb sorban lévő nem tekintette a megszólításnál a gazdagabb helyzetét. Közöttük is a kor döntötte el a megszólítás módját, kivé-