Dobosy László: Gömörszőlős : egy gömöri falu néprajzi monográfiája (Borsodi Kismonográfiák 19. Miskolc, 1985)
keztében a lakosság fokozottabb érintkezésének más területekkel és a beállott országhatár megvonása idézte elő. Többet és más területekkel érintkeztek s így gyakrabban találkoztak új nevekkel s ezeket át is vették. Természetesen továbbra is hatással volt a házasság útján került névállomány. A harmadik szakaszban, az 1930-as évek után világosan tükröződik a megváltozott gazdasági, 1945 után pedig a társadalmi változás, de még inkább a technika fejlődése, az ismeretterjesztő és hírközlő eszközök nagymérvű elterjedése, illetve együttes hatása. Az új nevek választásában igen mértéktartóak voltak és kerülték a szélsőségeket, s nagyon ritkán előforduló neveket. A Tibor, Jenő, Alfréd, Ida, Lenke, Olga, Edit, Ildió kerültek a régi nevek mellé. A népi öltözetet levetették, a lakásokat, annak berendezéseit átalakították, de a nevek használatában, a névadásban mértéktartóak, megtartották a régi, kedvelt nevek többségét. A névadásban a hagyományokhoz való ragaszkodás mutatkozik meg. Kettős névadás igen ritka volt. 1860-ból találtam az első ilyen bejegyzést. A fiú gyermekeknél gyakoribb volt, míg a leányoknál csak ritkán fordult elő. Ragadványnevek 1772-től 1924-ig a község lakóinak 40 %-a három családból a Babus, Kovács és Varga családból adódik. Gyakran több azonos nevű élt a faluban. Ma is négy Kovács László él a kis településen. Ez szükségessé tette a megkülönböztetések alkalmazását, ezért alakultak ki a megkülönböztető nevek, a ragadványnevek. Itt ugyan ezeket tapadéknévnek mondják. Az egyházi anyakönyvi bejegyzésekben figyelemmel kísérhető a kialakulásuk és elsorvadásuk. A XVIII. században a megkülönböztetéshez még elegendő volt a Babus és Kovács családban az ifjú, idős, idősb, öreg, a kis és nagy megkülönböztetés: kis Kováts Márton (1788), Nagy Kováts Márton (1788), Nagy ifjú Babus Gergely (1780), ifjú Babus Mihály (1790), idős Babus István (1790) öreg Babus István (1790). Ugyanekkor kezdték használni megkülönböztetésül az alsó és felső szavakat: Alsó: Kováts Geraeíy (1785), Felső Babus Gergely (1802). Ebben az időben indult meg a tapadéknevek kialakulása. A megkereszteltek anyakönyvében találtam az alábbi névjelöléseket, melyek a tapadéknév kialakulásának mutatói: Szabó István alias Szőr István (1788), Szőr vagy Szabó István (1793, 1796), Szabó v. Szőr János (1794), Ilyko v. Alsó Kováts (1790), Felső v. Nagy Kováts (1792), Remenyik vagy Kutas Judit (1793), Dudás Kováts János (1794), Váradi Sándor alias Dudás János (1796), Orbán alias Bassa Pál (1813). Az első betűs jelzést 1838-ban találtam: Sz. Babus László . Felesége
