Dobosy László: Gömörszőlős : egy gömöri falu néprajzi monográfiája (Borsodi Kismonográfiák 19. Miskolc, 1985)
gazdaság. Elszórtan előfordul még gyertyán ( gyurtyán ), nyír, hárs, mocsári tölgy, erdei juhar, erdei nyár, erdei fűz és vadcseresznye, a vizenyős helyeken, patakok mellett pedig fűz és égerfa. Régebben barkócafa is volt. A legelők környékén vadkörte és vadalma is bőven található. Vízmosásokban az akác ( agáckafa ) is előfordult. Az árkok, suvadások, vízmosások és meredek oldalak növényzete a bokor, de az erdők szélét is gyakran bokrok határolják. .Leggyakoribb a galagonya, kecskerágó, vörösgyűrű, vadrózsa (csipke), mogyoró, som, boróka, kökény (vadszilva) és szederbokor. * Ehető gombát is bőven termett az erdő, mező, de csak kevés fajtát szedtek, így a csirke-, róka-, piros és kék hátú galamb gombát, tinórát, csupros-, pöfeteg-, töviskallya-, keserű-, petrezselyem-, tuskó- és sampion gombákat. A község lakói a nyári mezőgazdasági munka befejezése után vagy a család szabadabb férfi tagjai rendszeresen elszerződtek fakitermelő munkába, vagy huzamosabban a cserhántolásra, fafuvarozásra, faszénégetésre. A község férfi tagjai jó favágók hírében álltak s ezért szívesen fel is fogadták őket nemcsak a környéken, hanem túl a vármegyén is. Régen még a Szepességbe is eljutottak. A favágás módját és életkörülményeket részletesen feldolgozta E. Kovács László Erdei munkások életviszonyai Gömörszőlőson a XX. század első 79 felében c. tanulmányában. A család téli tüzelő biztosítására 5-6 szekér tűzifa kellett. Ezt a közbirtokossági, községi erdőből vágták ki az erdőhivatal által kijelölt helyről. Ma is így biztosítják a tüzelőt. A saját részükre kivágott fák gallyait hazahordták, hogy a kenyérsütéshez a kemencét ezzel fűtsék fel. Régebben a szegényebb családok kijártak az erdőbe gallyat szedni. Rendszerint az idősebb asszonyok tették ezt, gyűjtötték össze a fák alatt lévő jó, száraz gallyat. Ha a földön nem volt elegendő egy-egy kampós rúddal, gamóval, a lábon álló fák száraz gallyait is letördelték. Ebben gyakran a fiatal legények is segédkeztek. Az összegyűjtött gallyakat kötéllel a hátra kötve vitték haza. A begyújtáshoz, de a kemencében is ezt a száraz gallyat használták. Az erdőkben rendszeresen makkoltattak. Szeptember végétől decemberig naponta kihajtották a disznókat, hogy a makkot összeszedjék. Különösen ha jó volt a makktermés, meg is híztak odakinn. Mindég volt néhány, amelyik elbitangolt a kondától és gyakran egy-két hétig is kinn maradt. Más állatot nem legeltettek az erdőben. Erdei szénatermés nem volt, mert nagyobb tisztások nem voltak az erdőben. Csak takarmányszűkében fordult elő régebben, hogy ta42
