Dobosy László: Gömörszőlős : egy gömöri falu néprajzi monográfiája (Borsodi Kismonográfiák 19. Miskolc, 1985)

Márton naptól új esztendeig volt megengedve. Egy hordó bor után ötven kr., egy átlag után 24 kr-t tartoztak fizetni az egyháznak. 2. Állattenyésztés Gömörszőlős lakói a mezőgazdálkodás mellett mindig nagy súlyt helyeztek az állattenyésztésre. Igavonó állatként a lovat használták. A lóállomány alakulását az alábbi kimutatás mutatja: 77 Lóállomány Csikó Tenyész ÉV 1 éves 1 évnél idősebb Kanca mén Herélt Összesen 1895 8 14 51 18 91 1911 10 9 47 1 28 95 1935 1 13 1 47 62 1942 3 13 20 35 71 1962 1 28 27 56 1966 2 3 25 19 49 Az 1900-as századforduló éveiben a falunak ménese is volt. A legelő a Felsőerdőn volt. A lovak és csikók legeltetésére külön csikóst is tartott a legelőtársulat. A második világháború óta jelentősen csökkent a lovak száma, de még ma is jelentős a számuk. A szarvasmarha-állomány 1895-ben csak 129 volt, ebből a tehén 67. A számuk állandóan növekedett és 1942-ben már 249-re szaporodott. A háború után csak lassan pótolták a háborús veszteséget és 1966-ban mindössze 145 szarvasmarhát tartottak. Jellemző, hogy amikor 1935-ben számuk 170-re emelkedett igzásra csak 8 ökröt használtak, egyébként más években is csak 2-4 igásökör volt a faluban. Kivéve háborús éveket (1940-1945), amikor a lovakat bevonultatták s helyette ökröket és tehenet (jármastehen) voltak kénytelen igába fogni. Ezért 1942-ben 28 igásmarhájuk volt. A múlt században rideg tartásban is nevelték a szarvasmarhákat. Az első világháború után ez megszűnt. Az istállókat csaknem minden gazda átépítette s igen intézív istállózás mellett nevelték állataikat. Az 1960-as években nagyr.zámú hízómarhát is tartottak. A múlt században magyar szarvasmarhákat tartottak. Az 1910-es években