Dobosy László: Gömörszőlős : egy gömöri falu néprajzi monográfiája (Borsodi Kismonográfiák 19. Miskolc, 1985)

koszorúgerendába fúrt lyukakba. Ezt vastagabb mogyoró, kecskerágó vagy vörösgyűrű vesszőkkel fonták be. Kívül-belül ugyanúgy betapasztották mint a ravásfalat. Ezt a falat paticsfálnak nevezték. Ennek nagy előnye volt, hogy a karókat és vesszőket az egyéb munkára már nem használható öregek is meggyűjtötték a határban és a kocsik azt apránként hazahordták. Ritkábban készítettek léceit falat is. Ennél a függőleges tartóoszlopokra vízszintesen hasított karókat szegeztek mindkét oldalról, a közét pedig talajnedves földdel bedöngölték. Ezt is kívül-belül betapasztották. Az ilyen falat itt vertfalnak is mondják. Ezek után készítették el a koszorúgerendába csapolt tetővázat és fedték be azt. Régen szelemenes tetőszerkezetet készítettek, de már a múlt század második felében szarufás tetőzet volt az általános. Az 1800-as években általában a hájazat szalmazsúp volt. Még az 1950-es évek kezdetén is volt belőlük néhány a faluban. A konzisztóriumi jegyzőkönyv szerint 1797-ben a harangláb is zsúppal volt fedve, a templom pedig fazsindelyes volt. Az 1890es években kezdtek cseréptetőket használni. A lakóházak nyeregtetősek voltak, a homlokzat felé csapott tetővel, ezt farazatos tetőnek mondják itt. Az elkészült ravásház kívül-belüli betapasztásához is megfelelő gyakorlat kellett. Több rétegben rakták fel a tapasztast. Ahhoz, hogy a talp és koszorúgerendára jól tapadjon a sár a tapasztandó felületet a szekerce hegyével sűrűn bevagdalták. A tapasztáshoz szükséges sarat jó minőségű agyagból készítették, pelyvát vagy töreket kevertek hozzá. Az agyag jó kidolgozása, kitaposása hosszadalmas, fárasztó munka volt. Ezért gyakran a marhával tapostatták azt. Szívesen felhasználták a fűldutakon szekerek által jól kitaposott agyagos sarat is. A tapasztás két munkafolyamatban történ. Először csak durván tapasztották be a falat a kidolgozott sárral. Rendszerint kis cipókat készítettek és azt erőteljesen hajították, csapták a ravásfához. Ezt a munkát maguk a házbeliek és segítőik végezték el. Amikor ez már jól kiszáradt, következett a finomtapasztás. Ezt külön betanult emberek, leggyakrabban kőművesek végezték. Rendszerint Rudabányáról fogadtak ehhez tapasztó embereket. Ezek kőműveskanállal hordták fel a falra a finom agyagot, majd simítóval alakították ki a falsíkot. Ebbe az agyagba kevés pelyvát és homokot is adtak, hogy ne repedezzen meg. ők készítették a homlokzat díszítését is egymással vetélkedve. Erre nagy súlyt helyeztek, mert ezeknek a házaknak oromzata nem volt, s így csak a homlokzati falsíkon alakíthattak ki némi díszítést. Az' utcára néző homlokzat egyéni díszítése és rajta kialakított évszám volt az ékessége a háznak. Amikor a finomtapasztás jól kiszáradt, következett a meszelés. Ezt a 30