Dobosy László: Gömörszőlős : egy gömöri falu néprajzi monográfiája (Borsodi Kismonográfiák 19. Miskolc, 1985)

házbeli asszonyok végezték. Nehéz munka volt, mert ötször-hatszor is át kel­lett meszelni a falakat, hogy a megfelelő simaságot elérjék. A házakat min­dig fehérre meszelték, csak az utóbbi évtizedben terjedt el az okkersárga vagy más színű meszelés. 4. Tornácos lakóházak Az 1879. évi felhőszakadásból keletkezett árvíz az alapnélküli talpas­házból sokat megrongált és több össze is dőlt. Ez arra késztette a tehető­sebb gazdákat, hogy oszlopvázas házaikat átépítsék, a megrongált házakat pe­dig újjáépítsék, de már új technikával. Ekkor kezdték meg a vályogházak vagy a téglával; vályoggal vegyes házak építését. Ennek érdekében 188o és 1900 között nagyarányú építkezés indult meg a faluban. A téglát helyben, a Mocso­lyák nál égették a cigányok, mert a Kolyota aljában jó minőségű agyagot ta­láltak. Ekkor kezdték meg a szalmatetős házak átépítését is. (17. kép) A környékbeli kisnemesi falvakban ebben az időben divatossá vált a tor­nácos házak építése s ezt követték Gömörszőlősön is. Az újonnan épült ve­gyes, vályogtégla falazatú házak csaknem mindegyike tornácosra épült. Ame­lyik házat már korábban újjáépítettek a tetőzet cseréjével együtt tornácot is építettek a ház mellé. A századforduló idejére a téglatornácos házak vál­tak uralkodóvá a községben. Az oszlopok közeit kosáríves vagy szegmens ösz­szekötő ívekkel láttak el, alul pedig téglamellvédet alakítottak ki. A sze­gényebb jei megtartották a korábbi oszlopvázas házaikat, de a tetőzet átcse­rélése ezeknél is megindult. Az eddigi szalmatatős házaikat az 1900-as évek kezdetétől cseréptetőssé alakították át. Az apró cserepeket Dereskéről, Fa­zekaszsaluzsányból (Szlovákia), a nagyobbakat Imoláról vagy Meszesről hoz­ták. A tetőzet átalakításával egyidőben a szerényebb gazdasági lehetőségű családok fatornácot alakítottak ki, amit az 1910-es évektől kezdődően fűré­szelt díszítésekkel láttak el. (18. kép) A messziről is hivalkodó téglaoszlopos, tornácos házak mellett az egy­szerű, sima faoszlopos, tornácos házak nagyon dísztelennek, egyszerűnek tűn­tek. Ezért törekedtek ezeket is egy kis díszítéssel ellátni. Először a két oszlop között, a koszorúgerendára szögezett deszka alsó szélét kezdték befű­részeléssel díszesebbé tenni. Ilyet ma már csak a legöregebb házak egyikén, a Babus László-féle házon látni (Kassai utca 54.). Hogy több ház lehetett így díszítve, mutatja az I. Kovács László csűrjenek bedeszkázott oldala (Kas­sai utca 10.), ahol több ilyen fűrészelt díszítésű deszkát találni. Egy ré­31

Next

/
Thumbnails
Contents