Dobosy László: Gömörszőlős : egy gömöri falu néprajzi monográfiája (Borsodi Kismonográfiák 19. Miskolc, 1985)

A tualjdonos állítása szerint a következő régi ház a Kassai utca 23. sz. ház, melyet 1879-ben építettek az árvíz elvonulása után. Talpas ház, patics (itt pacsit) tapasztassál. Én öregebbnek tartom a Kassai utca 30. szám alatt lévő oszlopvázas ravás házat, amit most bodnárműhelynek használnak. A községben a talpas ház vagy oszlopvázas ravásház volt általánosan elterjedve. A múlt század végén elterjedt a vályogházak építése. A talpas házak nagy részét lebontották, ezért most gyakoribb a vályogház. A házépítés az alap kidolgozásával kezdődött, hogy a falazat a ház súlya alatt meg ne roppanjon. Az alapot a talpfa képezte s ezért ezt készítették el először. Ezt hatalmas, nem ritkán 70-80 cm-es átmérőjű tölgyfából, fejszével, szekercével faragták ki négyzet keresztmetszetű gerendává. Ez a gerenda gyakran a 40 cm vastagságot is elérte. Hogy nehezebben rothadjon, korhadjon sarkai alá nagy lapos köveket helyeztek. De találunk olyat is, ahol a talaj lejtőjét a függőlegesen beásott farönkökkel egyenlítették ki s erre helyezték a talpfát. A jellegzetes talpfakeret miatt nevezik ezeket a házakat talpasházaknak. Ezekbe a talpfákba faragták be a függőleges és merevítő oszlopok csaphelyeit. A függőleges vagy tartóoszlopok két oldalába hosszanti irányban 4-5 cm szélességű vályatot véstek, a két végére elkészítették a csapokat és függőlegesen behelyezték a talpgerendába. Először a négy sarokoszlopot állították be, mindkét oldalról megtámasztva a merevítő oszlopokkal. Ezután helyezték el a köztes oszlopokat és az ajtófélfákat. A függőleges oszlopok közének megfelelő méretű pallókat ravásfának nevezték. A ravásfák

at szintén fatörzsekből készítették. A méretre vágott fatörzseket 5-8 cm vastag lapokra hasították, majd szekercével kiigazították. Az éleiket egyenesre faragták és a két végét a befaragott vályatnak megfelelő vastagságúra lefaragták. Ezeket helyezték egymás fölé vízszintesen a függőleges oszlopok magasságáig. Az így készült épületeket ravásháznak nevezték ezekről a ravásfákról. (16. kép) A ravásfának berakása után következett a legnehezebb munka, a koszorúgerenda felhelyezése. Elkészítése igen nagy pontosságot igényelt, hogy a függőleges oszlopok csapjainak helye megfelelő helyen legyen kivésve. A koszorúgerenda felemelése és a függőleges oszlopokra helyezése több ember közös munkája volt. Ferdén felállított oszlopokon húzták fel a függőleges oszlopok fölé s helyezték rá a csapokra. Ugyanilyen eljárással készítették a csűröket és az ólakat is. Ezekből csaknem minden telken látni még ma is és jól megfigyelhető szerkezetük. A fal elkészítésének másik módja volt, amikor a függőleges vagy tartóoszlopokkal párhuzamosan 30-40 cm távolságra karókat állítottak be a talp és 29