Dobosy László: Gömörszőlős : egy gömöri falu néprajzi monográfiája (Borsodi Kismonográfiák 19. Miskolc, 1985)

elrendezése, formája több helyen még érintetlenül megmaradt. A régi földesúri nagytáblák több évtizeden keresztül a lakosság művelése alatt álltak. 1950től állami tartalékföldek lettek, megmunkálatlanul birkalegelőt alkotnak vagy az erdőgazdaság befásította. A község mezőgazdaságának eltartó képessége a múltban is kevés volt. Fokozottabban érezhetővé vált ez a háború után, amikor a korábbi kiegészítő foglalkozások (erdőkitermelés, faszénégetés, fuvarozás, részes aratás) megszűnt. Amikor megindult a Sajó völgyében a nagyipari termelés, a lakosság munkabíró tagjai az ózdi Kohászati üzemekben, a Sajó- és Szuha-völgyi szénbányákban, majd a Kazincbarcikai Vegyiműveknél vállaltak munkát. Ma is ezekben az üzemekben dolgoznak. A nők közül pedig többen a keleméri szénkefe üzemben dolgoznak. A felnövekvő fiatalok is a sajómenti üzemekben igyekeznek elhelyezkedni a szakmunkásbizonyítvány megszerzése után. így a korábban csak mezőgazdasággal foglalkozó lakosság rövid évtized alatt átalakult a községből naponként eljáró nagyüzemi ipari munkássá. Többen az ősi családi házat, községet elhagyták és a munkahelyhez közeli területre költöztek. Rohamosan csaknem felére csökkent a lakosság létszáma. A faluban maradók mindegyike továbbra is ragaszkodik a családi földhöz. Annak megművelésére lovakat tartanak. A rendszeres autóbuszjárat biztosítja a gyors hazajutást a munkából s így az ipari munkaidő után megművelik földjeiket, nevelik állataikat az idős emberekkel, a nyugdíjasokkal együtt. Ez a kettős foglalkoztatás biztosítja a családok gazdasági fellendülését, a megnövekedett igények kielégítését. A községnek jó autóbusz összeköttetése van Keleméren keresztül Kazincbarcikával, Putnokkal, Aggtelekkel, a vasútállomással, Pogony pusztával. Autóbusszal járnak át a gyermekek iskolába Kelemárbe, Serényfalvára, Putnokra. Az autóbusz biztosítja a község elzártságának megszűnését. 6. Az egyházközség és a templom Gömörszőlős egyházközsége mindég társegyháza, leányegyháza volt a keleméri református egyházközségnek. Önálló lelkésze soha nem volt. Az egyházközség pénzbeli jövedelme az "önként vállalt adakozásbul gyültt pénzbül", "könyörületesség munkáibul"; -szüreti jótéteményből; állatok, termények és bor értékesítésekor fizetett "jótéteményből"; veszekedésért, káromkodásért, egyéb vétségekért befolyt buntetéspénzekből és a templomi perselyekbe bedobott pénzekből állt. Ez évenként nem tett ki jelentős összeget. 1791-ben a 15