Dobosy László: Gömörszőlős : egy gömöri falu néprajzi monográfiája (Borsodi Kismonográfiák 19. Miskolc, 1985)

lakói jobbágyok és zsellérek voltak. 1799-ben az egyházi anyakönyvekben is minden bejegyzett neve mellett ott van a megjegyzés, adófizető. 1814-ben nemteleneknek jegyezték be a lakosságot, 1813-ben a Babus, Kováts és Puskó családokat nemesekként jegyezték be, de ez csak a bejegyzést végző tévedése lehet. Ugyanakkor a falu kondását Szemes Gergelyt is nemesként tüntették * •, 23 fel. A török gyakran pusztította a vidéket. Ilyenkor nem kerülte el a kis községet sem. 1566-ban felgyújtották a falut. Leégett 3 és fél jobbágyporta. 1567-ben az egész járást végig pusztították s így Poszoba is nagy kárt szenvedett. 1570-ben hol a török, hol a tatár tört a népre. 1572-ben egy job24 bágytelek és két zsellér telek semmisült meg. A török betörések, fosztogatások, gyújtogatások a lakosság elszegényedéséhez vezettek s inkább elmenekültek nyugodalmasabb vidékre. A töröknek adózni kellett forinttal, vajjal, mézzel, tehénnel, gabonával, rókabőrrel, de a malom őrleményéből is. Robotot, fuvart kellett teljesíteni a füleki végnek, az országnak, ezek mellett a földesuraknak és az egyháznak is. A török adót is többször emelték. Ha a lakosság védekezett vagy nem fizetett, rárontottak a falura és még nagyobb összeget követeltek. 25 Poszoba lakói is kezdetben 15 forintot, később 32 forintot fizettek. Amikor híre jött, hogy a török a község felé közeledik, a lakosság a Pincék-oldal pincéiben bújt meg, tartja a lakosság ma is. A török sanyargatás után a XVIII. századi háborúkra és a zsoldos hadsereg részére új hadiadókat követeltek. A katonai beszállásolások is sok kárt tettek a faluban. A kibírhatatlan terhek miatt ismét más vidékre szökdöstek a jobbágyok. 1588-ban három elhagyott porta volt a faluban. Egy 1720. évi tanúvallomás szerint Poszobából két jobbágy is megszökött két lóval. Az egyik 1718-ban, a másik 1720-ban. Az otthonmaradottak kára volt ez is, mert a földesúr új jobbágyot szerezni nem tudott, a szökött jobbágyra eső adót pedig az ott maradottaknak kellett lefizetni. Poszoba lakói reformátusok voltak. Az ellenreformáció idejében a népnek úgy kellett küzdeni a vallásgyakorlatukért, mint ahogyan a nagy porció, a hadimunka és egyéb terhek könnyítéséért harcoltak. A vallásüldözések emlékét őrzi napjainkig két dűlőrész neve is. A Papvölgy és a Papvölgy-tetőről 1864ben ezeket jegyezték fel: "Mária Terézia alatt, midőn a vallásos zavargások itt is dühöngtek, a Sajó jobb oldalán lévő hanvai ref. s több saj.ómelléki egyházak hívei a hanvai pappal a felső-szuhai és poszobai határszéleri fekvő sűrű, gazos völgybe menekültek az üldözők elől." Az Akasztó-tetőről pedig ez maradt fenn: "A Papvölgyben megtalált nép közül többet ki akartak itt végez-