Petercsák Tivadar: Népi szarvasmarhatartás a zempléni Hegyközben (Borsodi Kismonográfiák 17. Miskolc, 1983)
meg. Megásta, hát egy darab osontot ásott ki. Jobban Is lett a tehén."/Pf. Bacsó Imréné 75 é./ Rontás esetén Pélhézén is a csordást hívták. Egy lapát parazsat vitt magával az istállóba, rádobott egy maroknyi szénát, és ezzel megfüstölte a tehenet. A tehén gazdája öt pengőért vásárolt italt a pásztornak. Pusztafaluban a temetőbeli hangyazsombik ból hoztak nagyhangyá t földdel együtt. Fazékban megfőzték, majd a páráját a tehén alá engedték, s ettől elmúlt a rontás. A tejhaszon megőrzése érdekében máig élő szokás, hogy napszállat után már semmit nem adnak ki a házból. Ha napközben is tejet adnak valakinek, egy csipetnyi sót szórnak bele. Bizonyos tevékenységeket tiltottak, a tejjel való munka közben. Késsel nem szabad a tejbe nyúlni, és kenyeret késsel aprítani a tejbe, mert a tehén akkor véres tejet ad. Ha a családból valaki megöl egy fecskét vagy leüti a fecskefészket, szintén véres lesz a tej. A zsojtárt nem szabad a tűzhelyen szárítani és a tehénre csipkefa vesszővel ráütni, mert elszárad a tőgye. Ha a tűzhelyen kifut a tej, berepedezik a tehén tőgye. A termékenység és a bő tejhaszon érdekében karácsony vi145 lláján bobájká t vagy tubu t etettek a tehenekkel. Pusztafaluban Szent György nap előtt az asszonyok lepedővel harmatot szedtek, és az ezzel sütött lakáét vagy pogácsát adták a tehénnek, hogy "jó haszna legyön." 97