Petercsák Tivadar: Népi szarvasmarhatartás a zempléni Hegyközben (Borsodi Kismonográfiák 17. Miskolc, 1983)

V. A hegyközi szarvasmarhatartás változása és jellemző vonása

i Korábbi történeti adatok hiányában a hegyközi állattartás hagyományos formáit a XIX. század második felétől lehet részletesebben áttekinteni. A vidék lakóinak foglalkozási struktúráját, a gazdálkodás rendszerét, s ezen belül a szarvasmarhatartás funkcióját és jellegét befolyásoló alapvető gazdasági és társadalmi változások azonban éppen a XIX. század végétől kezdődően zajlottak le. Az első jelentősebb változást az 1870 körül megtörtént részleges tagosítások okozták. Ekkor következett be a földesúri és a volt jobbágyföldek elkülönítése is, és az egyes falvak a határukhoz közelebb eső legelőket kaptak. Ezután szűnt meg az igavonó ökrök és növendékmarhák falutól távoli, a füzéri alsó erdőkben kintháló gulyában történő félszilaj legeltetése. A földmüvelés rendszerében bekövetkezett további változások is a belterjesebb állattenyésztésnek kedveztek. A századforduló évtizedeiben a háromnyomásos határhasználat pihentető fordulóján belül az ugarföldek, területe minimálisra csökkent, helyette fokozottabb mértékben kezdtek takarmánynövényeket termeszteni, kapásokat ültetni. Ezáltal leszűkültek az időszaki legelők, ahol korábban a gazdák az igavonó ökröket a fejőstehenek csordájától külön közösen legeltették. A még megmaradt ugarföldeken minden gazda már csak a saját jószágát legeltethette. Az ugarföldek csökkenése tehát egyrészt az extenzív tartásformák visszaszorulását eredményezte, ugyanakkor a takarmánynövények intenzivebb termesztésével a szarvasmarha téli takarmányozáséban a réti széna és az erdei füvek mellett megnőtt a szálas- és szemestakarmányok jelentősége. A XXX. század végére nagyrészt megszűnt a sertésmakkoltatás, és a hizlalás miatt egyre több kukoricát kezdtek termeszteni. Ekkortól kezdve nőtt meg a kukoricaszár szerepe is a téli takarmányozásban. Szecskának összevágva etetik, mig korábban a rázott széna és szalma, meg a pelyva volt az állatok téli takarmánya. A XX. század első évtizedeire a Hegyközben is kicserélődtek a szarvasmarhafajták. A korábban tartott magyar fajta helyett zömében pirostarka szarvasmarhát kezdtek tenyészteni. A marhafajták változásával párhuzamosan a hasznosítás módjá98