Petercsák Tivadar: Népi szarvasmarhatartás a zempléni Hegyközben (Borsodi Kismonográfiák 17. Miskolc, 1983)

A tövét kibővítve csomókban került ki a felgyülemlett, megöregedett tej. A dagadt tőgyet pérgolás

sal is gyógyítottak. Szénaport főztek, majd a tőgy alá tartották, hogy átjárja a pára. Nyíriben a falu határában található kékesszürke földet, az un. osapó

t eoettel összekeverve kenték be a tehén tőgyét, vagy kovácsparazsat tettek a vizbe és azzal öblögették. Pusztafaluban az asszonyok naponta háromszor langyos sós vízzel mosták a dagadt tőgyet. Ha kireped a tőgy vagy varrás a tehén cioi

je, akkor disznózsirral kenik be még ma is. "Volt rá eset, hogy a két osecsbimbó közt valami mérges légy megcsípte a tehenet, bedagadt, akkor a bimbókon nem jött le a tej. Mert ezáltal elrekesztette a lyukat. Pálházán még a nyáron /1973/ is gyógyítottam ilyet. Ráparancsoltam az asszonra, hogy minden nap háromszor jó langyos vízzel mossa le a tőgyit, hogy puhuljon fel. És este a tőgyet masszírozza át a másik tehénnek a vajával. Másnap reggel mossa le és megint mosogassa. így oszt megszűnt a bedagadás" /P., Bacsó Mihály 78 é./. Ha letört a marha szarva, sertészsírral vagy vajjal kenték be a csonkot és egy ruhadarabbal, bekötötték. A hályogot is tudták gyógyítani a marha szemén, ha még a kezdetén észrevették. Ha már "egészen ráöregszik, nehezebb." Porrá tört üveget porcukorral vagy sóval kevertek össze, és egy vékony osövön keresztül naponta kétszer a hályogos szemre fújták, ez leette a hályogot. Régebben a dohányos férfiak néhányszor beleköptek a hályogos szembe, s a bagólétől is elmúlt. Régi módszer volt az is, hogy a tehén orrától a szeméig lemérték a távolságot és olyan hosszúságú, vizzel jól meglocsolt vastag gabonaszálakat dugtak fel az állat orrától a szeméig, ami hosszú ideig ott maradt. Egy hónap alatt elrohadt a szalmaszál és a hályog is lement a szemről. Kis sárga hasú békát, az un. árvabéká

t is kötöttek a hályogos szemre, ami a lábával lekaparja a hályogot, de a szemet nem sérti meg. "Ha hályogos volt a marhának a szeme, békával gyógyítottam meg, kis békával. Megfogtam a kis békát, a vlzibékén

ak a fiát. Mikor mán nem lát a tehén, fogom a kis békát, beletettem a szemébe, elkezdtem neki dörzsölni addig, még csak nem habzott. Elengedtem a tehenet, majdnem fődhöz vágta magát, összedagadt a szeme, de három nap múlva nem volt semmi baja sem, elmulasztotta a hályogot." /Fka., Szabó István 67 é./. "Többnyire nyárba vakulnak meg a marhák, mert hő meleg van és osip a légy. A marha vakarja magának a szemét és bele70