Petercsák Tivadar: Népi szarvasmarhatartás a zempléni Hegyközben (Borsodi Kismonográfiák 17. Miskolc, 1983)
rakodó ja, akinek a portáján nem fért el a takarmánytároló épület vagy kazal. Aki csak. tehette, a takarmányát lehetőleg fedél alá rakta. A legszegényebb, rendszerint csak egy tehenet tartó családok a takarmányt a lakóház padlásán., a pad on /pojt - Nh. , Sz. ; pojd - H., Vh./ tartották. A Hegyköz peremén települt községekben /Kh., Nh., Vh., H., F., Pf., Fka./ alig vannak külön szénatartók, itt általánosabb a padláson való raktározás. Ide elsősorban a jobb irtij.ffségü takarmány /lóhere, lucerna/ került, a széna csak. akkor, ha elfért. A takarmányt a padlyuk or /Pf. , Fh., M., Sz./ vagy padfeljárón /Fh./ rakják fel, de nevezik szénahányó nak /P./, szénafelhányó nak /Fka./, rakodó ablakn ak. /F./ is. A szénát a ház padlásán végig tárolták a kéménytől 2-3 méter távolságra egyenletesen szétteregetve. Az utóbbi évtizedekben a hatóságok tüzrendészeti okokból tiltják a padláson való tárolást, igy az csak az istálló fölötti területre szorult vissza. A legények és a fiatal házasok nyáron rendszerint a padláson aludtak. A k-5 holdas gazdaságokban mindenütt megtalálhatók voltak a c sür ök /pleven - Kh., Nh., Vh., Fh., M., Sz.; humno - H./, amelyeket a szálasgabona cséplésére és tárolására építettek. A oséplőgéppel való oséplés elterjedése /első világháború utáni évek/ óta a cséplés után itt helyezik el a sarjút, a lóherét és a takarmányozásra szolgáló árpa- és zabszalmát, valamint a töreket és a pelyvát. A csűröket a lakótelken háromféle módon helyezték el. Az elterjedtebb forma az, amikor a lakóépületre merőlegesen, annak a végében áll, és az udvart lezárva 104 elrekeszti a mögötte húzódó kertet. A másik esetben a házzal párhuzamosan, az udvar túlsó oldalára építették. A második világháború után épült kő csűröket rendszerint a lakóház végében találjuk. A régebbi osürök háromosztatúak: középen a szűrő , két oldalt a fiókok, c sürfiók ok. Ez utóbbiakhoz rendszerint külön kis fiókokat is építettek a pelyvának és töreknek. A legrégebbi csűrök boronafalúak voltak. A gerendavázas, oldalt deszkázott vagy paticsfalú osürök a századfordulótól épültek, /ll.kép/ Mig a Hegyköz legtöbb falujában jellemzőek a lakóháztól nagyobb méretű, kétfiókos osürök, addig a Huták ez alól kivételt képeznek. Ezekben a községekben a kisebb méretű állattenyésztés miatt a lakóházzal egy fedél alá épített osürök az általánosak. Itt elsősorban nem takarmányt tároltak, hanem k8
