Petercsák Tivadar: Népi szarvasmarhatartás a zempléni Hegyközben (Borsodi Kismonográfiák 17. Miskolc, 1983)

partokon és la

pály

okon több és jobb takarmány terem, mint a domboldalakon. Tapasztalat szerint a legjobb szénát a vizjérta területeken kaszálják. A rétek füvei rendkívül változatosak, amit az elnevezések is tükröznek. A szarvasmui'ha inkább az édes füveket szereti. Legjobbnak tartják a vadlóherét, a herefü

vet /F., Pf., Ny., P., Fr., Kv./, a osörgősfü

vet /F., Pf., Ny., Fka., Fr., Kv. - oerkotki Nh./, perjefü

vet, de jó szénát kaszálnak az alábbi füvekből is: osibehúr /Ny., Fka., Kv. - kure &erevka Nh., kűri oerevka Sz./, muharfü /F., Pf., Ny., Fka., P., Fr., Kv./, porofü /F., Pf., Ny., Fka., P., Fr., Kv., Sz./ rétiosenkesz /F., Ny., Kv./, kanóclucerna

, pimpó

, csorbóka

, sóska /F., Ny., Fka., Fr. - scava Nh., kvasnioka Sz./, keménymag /F., Pf., Ny., Fr./ vagy kminok /Sz./, rózsalevél /F./, sárga virág /F., Ny./, réti rotty /F., Kv./, repce /Ny., Fka./, vadárvácska /Ny., P./, héjjafü /Ny., Kv./. Rosszabb minőségű takarmányt adott a sás /F., Ny., Fka./, csátaj /F., Pf., Ny., Fka., P., Fr., Kv./, téli sás /Pf./, laboda /Pf., Ny., Fka., P., Fr., Kv., Sz./ lófodormenta /F., Pf., Ny., Fka., P., Fr./ vagy vadfodormenta /Kv./, ördög6dal /Fka./. A szarvasmarha a savanyú füvektől könnyen hasmenést kap, különösen hamar áthajtja a kannamosófü /Pf., Ny., Fka., P., Fr., Nh., - kvzilka Sz./.*

8 Nagy jelentősége volt a Hegyközben a bérelt

, illetve részibe vállalt kaszáló

nak, a részért kaszálásnak. Erre különösen azok a falvak, voltak ráutalva, amelyek kevés vagy rossz minőségű réttel rendelkeztek /F., Fka., Pf., Ny., Kh./. A réteken kivül a parlagoltatott földek is jó szénát adtak, különösen ha nem engedték azokat elbokrosodni. Pusztafaluban még az ugarokat is kaszálták nyár elején, és csak utána engedték rá a jószágot. A takarmányozás fejlettebb fokán az ember már megtermeli az állatok téli takarmányát. Magyarországon a nyomásos gazdálkodás gátolta aszalás- és kapás takarmányok meghonosítását. A takarmánynövények termesztése mind a paraszti, mind az allódiális gazdaságokban a XVIII. század első felétől az ugaron ha99 gyott területeken indult meg. Nagyobb arányú elterjedésük azonban csak a XIX. század második felében indul meg az ugarterületek csökkenésével párhuzamosan. 1879-ben Abauj-Torna megye szántóföldjeinek még 20,66 #-át ugaron hagyták, de 1913-ra k5