Petercsák Tivadar: Népi szarvasmarhatartás a zempléni Hegyközben (Borsodi Kismonográfiák 17. Miskolc, 1983)
mellett tartózkodott. Fa azt akarták, bogy a osorda lassan haladjon, az elejére álltak, ha meg siettetni akarták, a végénél maradtak. Az állatok őrzésénél és terelésénél a pulikutyát szerették, mert "az jól fogta a marhát." A kutyákat egymástól szerezték, be még kölyökkorukban, és a legelőn tanították be a jószágra uszitgatva. A teheneket a pásztor rákiáltással és a karikás ostor pattintásával terelte. A csordától gyakran elmaradozó lógós , bitang /P., Kh./ marhéra kolompot raktak a pásztorok, amit régebben Ke.ssa környékéről hozattak vagy vásáron szerezték be. A kolompokat nagyság és hangzás szerint különböztették meg. A nagyságuk fél literestől 10 literesig terjedt, de a Hegyközben két literesnél nagyobbat nem használtak. Amelyik kolomp nem szólt jól, azt süket nek /P./ nevezték. Csengőt a fiatalabb jószágra tettek vagy a kedvenc állatra. Tavasszal és ősszel délidőben a csorda a legelő fás részein, a delelőn veit 2-3 óráig. /7.kép/ A marhát patakokban vagy források, illetve kutak melletti váló ban itatták meg. Először a bojtár vagy a pásztor telehúzta a vályút, és csak azután engedték a csordát a vizhez, hogy nyugodtan ihassanak. Delelés idején csak a borjas teheneket hajtotta haza a bojtár, hogy megfejhessék. Ezért egy kis vajat vagy szalonnát kapott a gazdasszony tói. A hosszú nyári napokon rendszerint fél 12-kor hajtották haza a csordát, és délután 2-3 óra körül a reggelihez hasonlóan indultak ismét a legelőre. A gazdák azt a pásztort szerették, aki sokáig kint maradt a jószággal. Nyáron a csorda este 7-8 óráig is a legelőn volt, ősszel már k órakor is hazahajtottak. A csordás élelmezéséről a családja gondoskodott. A korai kdhajtás miatt reggel általában nem evett semmit, hanem früstökn ek való kenyeret, szalonnát, hagymát, túrót vitt magával a tarisznyában. Tavasszal és ősszel ugyanez volt az ebéd, nyáron pedig otthon ebédelt. Az egyedülálló pásztort a falu kosztolta Reggel a soros háznál kenyeret és szalonnát raktak a tarisznyába, délben főtt ételt kapott. Ilyenkor minden háziasszony igyekezett jobban főzni, nehogy megszólják. A pásztor az őszi hónapokban az időszaki legelőkre, a gabonaföldek tarlóira és a rétekre is kihajtott. A tarlókat csak július végéig, augusztus elejéig legeltették, mert ilyenkor már megkezdték a szántást. A rétek csak a második kaszálás után szabadultak be. A sarnyú behordása után vártak még egy-két kO