Petercsák Tivadar: Népi szarvasmarhatartás a zempléni Hegyközben (Borsodi Kismonográfiák 17. Miskolc, 1983)
gelőn összeszedett és egy lapátra rakott iszapos gazzal megfüstölte. A tűzre t emény t /tömjén/ és szentelt gyertyát Is rakott. 83 A tavaszi klhajtáskor majdnem minden háztól segített valaki - elsősorban az asszonyok és gyerekek - a pásztornak és osaládjának. Egészen a legelőig kikísérték a csordát, és ha még ott is cikáztak a marhák, egy-két órát ott töltöttek. A csordás augusztusig minden reggel 5 óra körül hajtott, utána a nappalok rövidülésével egyre később. Rendszerint az udvarán kürtölt először. Ez volt a jeladás, hogy minden aszszony igyekezzen befejezni a fejést. A tehenek és borjak öszszeszedése és a kihajtás iránya attól függött, hogy a falunak hány legelője volt, illetve hogy melyikre hajtottak. Vagy a falu egyik végéről indult el a pásztor, és a tulajdonosok a kapuig kisérve kieresztették a marhát, vagy a bojtár és a csordás felesége a pásztortól külön egy-egy utcában indult el, majd a falu közepén egyesültek a nyájak és egy csordában indultak a legelőre. /5.kép/ A falun végig haladva a pásztor többször megfújta a kürtöt, s érnek az évek során minden faluban kialakult néhány állandó helye. Útközben akkor is kürtölt, ha valamelyik udvarból nem engedték ki a jószágot. Amelyik gazdasszony nem fejt meg időben, annak a tehenét nem várta meg a pásztor, mert a csordát nehéz összetartani az úton. Ez szégyen a gazdasszonyra nézve, másrészt hajthatta a csorda után a tehenet, miközben érdeklődnie kellett, hogy melyik legelőre hajtott a pásztor. Kihajtáskor a bojtár ment a csorda előtt, a pásztor az állatok mögött haladva kürtölt. A kürtöt rendszerint a falu utolsó házánál hagyták, csak akkor vitték ki a legelőre, ha a bojtár gyakorolni akarta a kürtölést. Tavasszal egy hónapig nem hajtottak haza a csordát délben. Akkor kezdtek napközben hazajárni, amikor az állatok már megszokták a legelőt és a napok is hosszabbak lettek. Ahol egy legelő volt, annak caak egyik részét járhatta a csorda tavaszszal, a másik felét betiltották . Egy hónap múlva azonban már együtt legeltethették. Ahol több legelője volt a falunak, ott három-négy naponként váltogatták a legeltetés helyét. A legelőre érve széteresztették a csordát, hagyták nyugodtan legelni a jószágot, "mer ha csomóra fordítottam, akkor döfölték egymást" /Fka., Szabó István, 67 éves/. A szétterült csordával először körüljárták a legelőt, majd középen haladtak végig, /ő.kép/ A pásztor és a bojtár rendszerint egymás 39
