Petercsák Tivadar: Népi szarvasmarhatartás a zempléni Hegyközben (Borsodi Kismonográfiák 17. Miskolc, 1983)
get a fizetésből vagy kijelölnek a faluban egy embert, aki évközben két részletben beszedi a fübért az éllattulajdonosoktól. A pénzfizetésen kivül jelenleg nem szerepel egyéb juttatás a pásztor szerződésében. Szokás szerint azonban pl. Filkeházán ma is kap marhánként 10 kg krumplit /egy kosár/, 1-2 liter tejet, amit alkalomszerűen szed össze a pásztor felesége. Szoktatónak ma is adnak házanként egy darab szalonnát, egy pohár pálinkát az első kihajtási napokon. Ha ősszel jó az idő, a szerződés lejárta után is kihajt a pásztor, de ilyenkor külön megállapodik az állattartókkal a fizetésben. Ha a pásztor valamilyen ok miatt /pl. betegség/ nem tud hajtani, akkor a falu lakói aorban legeltetnek. A falu egyik végéről megkezdve a férfiak vagy asszonyok kettesével őrzik a osordát. Ilyenkor reggel ninos kürtölés, és este később hajtják haza a csordát. Ha a pásztor falubeli volt, akkor rendszerint a saját házában lakott. A közbirtokosságoknak azonban a legtöbb helyen volt egy vagy több pásztorház a, osordásház a /Pl./, vagy pastirova hlza /Nh./, pastorova hiza , ill. pastirna hlza /Fh./, 72 amelyben a csordás, gulyás és a kondás lakott a családjával. A XIX. századi pásztőrházakat a füzérradványi uradalom oseléd73 házainak leirésa alapján ismerjük. Az egyik fajta sem beosztásában, sem anyagában nem tér el a szokásos zsellérházaktól. A másik tipusnál több osaléd részére építették. A XIX-XX. századi közbirtokossági pásztorházakra is jellemző, hogy építőanyaguk, szerkezetük és beosztásuk megegyezik a Hegyköz szegényebb parasztházaival. A borona- és paticsfal /2.kép/ mellett kőből is építették a házakat /3.kép/ és leggyakrabban zsúpszalmával fedték. A cselédházak beosztása aszerint változik, hogy egy vagy több pásztor élt egy fedél alatt. Ha több pásztor - osordás és kondás - lakott egy épületben, akkor is jutott minden családnak egy szoba és kamra, esetleg a konyhát és az istállót használták közösen. A községnek nem kellett bojtár t fogadnia. Ha a pásztornak volt fiúgyermeke, ő bojtérkodott mellette, igy tanulta meg a pésztorságot. Gyermeke nem lévén rendszerint a faluból tartott maga mellett a pásztor egy fiút a legeltetési időszakban. A bojtár néhány mázsa búzát, napi kosztot, egy pár bakanosot, egy öltözet hétköznapi és ünneplő ruhát kapott a csordástól. 35
