Petercsák Tivadar: Népi szarvasmarhatartás a zempléni Hegyközben (Borsodi Kismonográfiák 17. Miskolc, 1983)
számosállatonként annak, akinek nem volt legelőjoga. Füzérka jatán a dolgozó marha után kevesebbet, a heverő marha után több legelőbért szedtek. A jogot vásárolni is lehetett olyan gazdától, akinek kevesebb állata volt, mint amennyi legelőjog a földje után megillette. Nagybózsván pl. a két világháború között egy anyakocát adtak egy legelőjogért. Előfordult, hogy valaki több marhát hajtott ki, mint amennyi joga után megillette. Ezt túllegeltetesnek nevezték. Ilyenkor Pusztafaluban számosállatonként 5 pengőt fizettek az 1930-as években, Kishutában 2 pengőt, Filkehézán az 19^0-es évek végén 15 forintot, Pélházán pedig a fübér kétszeresét kellett fizetni. Az igy befolyt összegből abraktakarmányt vettek a bikáknak vagy egyéb kiadásokra fordították. Az is előfordult, hogy a túllegeltetést nem pénzzel rótták le, hanem a gazda több napig vett részt a legelő tisztításéban. A legelőrendtartásban meghatározták azt a maximális szarvasmarha álloiré.nyt, amely esetén a legelő még nincs túlterhelve . Az 1930-as években Filkeházán 164, Füzéren 292, Füzérradvényban 206, Füzérkajátén 320, Hollóházán 120, Kishutában 96, Nagybózsván 70, Nyiriben 2kk, Pélházán 2^0 számosállatot hajthattak a legelőre. Az 1913. évi X. te. 36 %-a. lehetővé tette a legeltetési társulatoknak, hogy a tagoktól a társulati kiadások fedezésére szükséges legeltetési vagy egyéb használati dijat szedjenek. Ezt a dijat legelőadó nak /Ny./ vagy f übér nek /P., Fh./ nevezték, és az 1940-es évek végén pl. Filkeházán 38 forintot jelentett számosállatonként. A fübér összege évenként ós falvanként változott az esedékes kiadások szerint. A legeltetési dijakat féle részben a legeltetés kezdete előtt, április l-ig, fele részben pedig augusztus l-ig kellett befizetni a közbirtokosság pénztérába. Ebből az összegből fedezték az adminisztrációs kiadásokat, fizették a közbirtokossági tisztségviselők tiszteletdiját, a pásztor házának adóját, és a bika abraktakarmányának vásárlására forditották. A közbirtokosság költségvetését a pénztáros állitotta össze, ós rendszerint a tavaszi közgyűlésen fogadták el. A közös legelőket évenként egyszer, általában tavasszal vagy ha az idő engedte, még ősszel megtisztították a bokroktól, hantoktól. A közmunká ra vagy legelőtisztitás ra minden gazda legelőjoga arányában volt köteles kiállni megbatározott számú napra. Utóbb több faluban már a jószág alapján 30
