Petercsák Tivadar: Népi szarvasmarhatartás a zempléni Hegyközben (Borsodi Kismonográfiák 17. Miskolc, 1983)
szabják meg a közmunka idejét, pl. Füzérkajatán egy tehén után két napot. Vilyvitányban több napi legelőirtás sal szerzett legeltetési jogot az a gazda, akinek kevés volt, és több tehenet akart a legelőre hajtani. A puoolás ra /Ny., Fh., Kh./ fordított napok száma falvanként változó. A közmunkában a gyerekeken kivül bármelyik családtag részt vehetett. A férfiak baltá t, ortókapá t /Pf., Fh./, ortó t /Fh./, irto t /Kh./, ort oká t /¥./ és csákány t, cakant /F., Fh./ vittek magukkal, amivel a tövisek et és bokrokat ortották ki. Az asszonyok kapá val, laposkapával /Pf./, mctikaval /F., Fh./ vágták, a kisebb szúró kat, vasvillával hordták össze a legelő szélére, ahol elégették. A legelportás /Fh., Fka./ idejét dobszóval tudatták, és a falu végén gyülekezve indultak a legelőre, ahol reggeltől estig dolgoztak. A Hegyközben a fejőstehenek legeltetési egységét csordának, őrzőjüket pedig pásztor nak., pasztir nak /Nh. , H./ vagy csordás nak hivják. Azokban a falvakban, ahol a vonómarhának és a növendékeknek külön gulyája volt, a két pásztor megkülönböztetésére a gulyás és a csordás kifejezést használták. A többi faluban egyszerűen csak pásztor nak hivják, ahol pedig hosszabb ideig ugyanaz volt a csordás, keresztnevén szólitották. Nyiri és Kovácsvágás kivételével minden falunak csak egy csordája volt. Nyiriben a két világháború között külön volt zsellérek pásztora , gazdák pásztora és a Kandó pásztora . A zsellérek az uradalomtól bérelt legelőt legeltették, a gazdák csordája a közös falusi legelőre járt. A harmadik pásztor néhány gazdának 20-25 darab marháját őrizte egy kaszálónak nem használható dombos, bozótos területen, amit egy Kandó nevezetű tulajdonostól vettek meg az 1900-as évek elején. 19^6 után azonban már csak egy csorda volt Nyiriben is. Kovácsvágáson a falut kettészelő út keleti oldalán álló házak alkották a keleti sor t, a nyugati oldalon állók a /nap/ szálati sor t. Ennek megfelelően két csorda és két pásztor volt a faluban az 1930-as években. A pásztorok a falubeli földnélküli zsellérek és szegényparasztok közül kerültek ki vagy máshonnan fogadták. Pusztafaluban a múlt század végétől az 1950-es évekig a Kopasz család tagjai a pásztorok, Füzérkajatán Szabóék voltak régi pásztorok. Volt olyan csordás is, aki a Hegyköz több falujában szolgált. Hrabócki Márton szülei is pásztorok voltak, 31
